Újszülöttkori légzési distressz szindróma

Az újszülöttkori légzési distressz szindróma (RDS) gyakran koraszülötteknél tapasztalható probléma. Az állapot megnehezíti a baba légzését.

Az újszülött RDS olyan csecsemőknél fordul elő, akiknek a tüdeje még nem fejlődött ki teljesen.

A betegséget elsősorban a tüdőben csúszós anyag hiánya okozza, amelyet felületaktív anyagnak neveznek. Ez az anyag elősegíti a tüdő levegővel való feltöltését, és megakadályozza a légzsákok leeresztését. A felületaktív anyag akkor van jelen, ha a tüdő teljesen kifejlődött.

Az újszülött RDS oka lehet a tüdő fejlődésének genetikai problémája is.

Az RDS legtöbb esete 37-39 hét előtt született csecsemőknél fordul elő. Minél koraszültebb a baba, annál nagyobb az esély az RDS-re a születés után. A probléma nem jellemző a teljes időtartamban (39 hét után) született csecsemőknél.

Az RDS kockázatát növelő egyéb tényezők a következők:

• Egy testvér, akinek RDS-je volt
• Cukorbetegség az anyában
• Császármetszés vagy vajúdás kiváltása a baba teljes ideje előtt
• Szüléssel kapcsolatos problémák, amelyek csökkentik a csecsemő véráramlását
• Többszörös terhesség (ikrek vagy több)
• Gyors munka

A tünetek legtöbbször a születéstől számított perceken belül jelentkeznek. Előfordulhat azonban, hogy több órán keresztül nem láthatók. A tünetek a következők lehetnek:

• A bőr és a nyálkahártyák kékes színe (cianózis)
• Rövid leállás a légzésben (apnoe)
• Csökkent vizeletmennyiség
• Orr fellángolása
• Gyors légzés
• Sekély légzés
• Légszomj és morgós hangok légzés közben
• Szokatlan légzési mozgás (például a mellkas izmainak visszahúzása légzéssel)

A következő teszteket alkalmazzák az állapot kimutatására:

• Vérgázelemzés - alacsony oxigént és felesleges savat mutat a testfolyadékokban.
• Mellkas röntgen - a betegségre jellemző "őrölt üveg" megjelenést mutat a tüdőben. Ez gyakran 6-12 órával a születés után alakul ki.
• Laboratóriumi vizsgálatok - segítenek kizárni a fertőzést, mint légzési problémák okozóját.

A koraszülött csecsemőket vagy más olyan betegségeket, amelyek miatt a probléma nagy kockázattal jár, az újszülött légzési problémáira szakosodott orvoscsoportnak születéskor kell kezelnie.

A csecsemők meleg, nedves oxigént kapnak. Ezt a kezelést azonban gondosan ellenőrizni kell a túl sok oxigén okozta mellékhatások elkerülése érdekében.

Hasznosnak bizonyult, ha egy beteg csecsemőnek extra felületaktív anyagot ad. A felületaktív anyagot azonban közvetlenül a baba légútjába juttatják, így némi kockázat jár. További kutatásokat kell folytatni arról, hogy mely csecsemők kapják meg ezt a kezelést, és mennyit kell használni.

A kisegítővel (lélegeztetőgéppel) ellátott szellőztetés életmentő lehet néhány csecsemő számára. A légzőgép használata azonban károsíthatja a tüdőszövetet, ezért ezt a kezelést lehetőség szerint kerülni kell. A csecsemőknek szüksége lehet erre a kezelésre, ha:

• Magas szén-dioxid-szint a vérben
• Alacsony vér oxigénszint
• Alacsony vér pH (savasság)
• Ismételt szünetek a légzésben

A folyamatos pozitív légúti nyomásnak (CPAP) nevezett kezelés sok csecsemőben megakadályozhatja az asszisztált szellőzés vagy a felületaktív anyag szükségességét. A CPAP levegőt juttat az orrba, hogy segítsen nyitva tartani a légutakat. Adható lélegeztetőgéppel (amíg a baba önállóan lélegzik), vagy külön CPAP eszközzel.

Az RDS-ben szenvedő csecsemők szoros gondozást igényelnek. Ebbe beletartozik:

• Miután nyugodt környezetben
• Gyengéd kezelés
• Ideális testhőmérsékleten maradni
• A folyadékok és a táplálkozás gondos kezelése
• A fertőzések azonnali kezelése

Az állapot a születés után 2–4 napig gyakran rosszabbodik, és ezt követően lassan javul. Néhány súlyos légzési distressz szindrómában szenvedő csecsemő meghal. Ez leggyakrabban a 2. és 7. nap között fordul elő.

Hosszú távú szövődmények alakulhatnak ki:

• Túl sok oxigén.
• Nagy nyomás juttatja a tüdőbe.
• Súlyosabb betegség vagy éretlenség. Az RDS tüdő- vagy agykárosodást okozó gyulladással társulhat.
• Olyan időszakok, amikor az agy vagy más szervek nem kaptak elegendő oxigént.

Levegő vagy gáz felhalmozódhat:

• A tüdőt körülvevő tér (pneumothorax)
• A mellkasban lévő tér a két tüdő között (pneumomediastinum)
• A szív és a szívet körülvevő vékony tasak közötti terület (pneumopericardium)

Az RDS-hez vagy a rendkívüli koraszülöttséghez kapcsolódó egyéb állapotok a következők lehetnek:

• Vérzés az agyba (az újszülött intraventrikuláris vérzése)
• Vérzés a tüdőbe (tüdővérzés; néha felületaktív anyagok használatával jár)
• A tüdő fejlődésével és növekedésével kapcsolatos problémák (bronchopulmonalis dysplasia)
• Késleltetett fejlődés vagy értelmi fogyatékosság, amely az agy károsodásával vagy vérzéssel jár
• A szem fejlődésével (koraszülöttség retinopátiája) és vaksággal kapcsolatos problémák

Legtöbbször ez a probléma röviddel a születés után alakul ki, miközben a baba még mindig kórházban van. Ha otthon vagy orvosi központon szült, kérjen sürgősségi segítséget, ha csecsemőjének légzési problémái vannak.

A korai születés megelőzésére tett lépések elősegíthetik az újszülöttek RDS megelőzését. A jó terhesgondozás és a rendszeres ellenőrzések, amelyek azonnal megkezdődnek, amint egy nő rájön, hogy terhes, segíthetnek elkerülni a koraszülést.

Az RDS kockázatát a szállítás megfelelő ütemezése is csökkentheti. Szükség lehet indukált szülésre vagy császármetszésre. A szülés előtt laborvizsgálatot lehet végezni a csecsemő tüdejének felkészültségének ellenőrzésére. Hacsak orvosilag nem szükséges, az indukált vagy császármetszést legalább 39 hétig el kell halasztani, vagy addig, amíg a vizsgálatok azt mutatják, hogy a baba tüdeje be nem érett.

A kortikoszteroidoknak nevezett gyógyszerek elősegíthetik a tüdő fejlődését a baba születése előtt. Gyakran a terhesség 24. és 34. hete közötti terhes nőknek adják, akik valószínűleg a következő héten fognak szülni. További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a kortikoszteroidok előnyösek lehetnek-e a 24 évesnél fiatalabb vagy 34 hétnél idősebb csecsemők számára is.

Időnként lehetséges lehet más gyógyszereket is adni a vajúdás és a szülés késleltetésére, amíg a szteroid gyógyszer ideje nem működik. Ez a kezelés csökkentheti az RDS súlyosságát. Segíthet a koraszülöttség egyéb szövődményeinek megelőzésében is. Ez azonban nem fogja teljesen megszüntetni a kockázatokat.

Hyalin membrán betegség (HMD); Csecsemő légzési distressz szindróma; Légzési distressz szindróma csecsemőknél; RDS - csecsemők

Kamath-Rayne BD, Jobe AH. Magzati tüdőfejlődés és felületaktív anyag. In: Resnik R, Lockwood CJ, Moore TR, Greene MF, Copel JA, Silver RM, szerk. Creasy és Resnik anyai-magzati gyógyszere: alapelvek és gyakorlat. 8. kiadás Philadelphia, PA: Elsevier; 2019: 16. fejezet.

Klilegman RM, St. Geme JW, Blum NJ, Shah SS, Tasker RC, Wilson KM. Diffúz tüdőbetegségek gyermekkorban. In: Kliegman RM, St. Geme JW, Blum NJ, Shah SS, Tasker RC, Wilson KM, szerk. Nelson Gyermekgyógyászati ​​tankönyv. 21. kiadás Philadelphia, PA: Elsevier; 2020: 434. fejezet.

Rozance PJ, Rosenberg AA. Az újszülött. In: Gabbe SG, Niebyl JR, Simpson JL és munkatársai, szerk. Szülészet: Normális és problémás terhesség. 7. kiadás Philadelphia, PA: Elsevier; 2017: 22. fejezet.

Wambach JA, Hamvas A. Légzési distressz szindróma az újszülöttben. Martin RJ: Fanaroff AA, Walsh MC, szerk. Fanaroff és Martin újszülött-perinatális orvostudománya. 10. kiadásPhiladelphia, Pennsylvania: Elsevier Saunders; 2015: 72. fejezet.