Monoklonális antitestek: mik ezek és miért segítenek a betegségek kezelésében

Tartalom

• Példák monoklonális antitestekre
• 1. Trasztuzumab
• 2. Denoszumab
• 3. Obinutuzumab
• 4. ösztikinumab
• 5. Pertuzumab
• Hogyan szedjünk monoklonális antitesteket

A monoklonális antitestek az immunrendszer által az idegen testek azonosítására és semlegesítésére használt fehérjék, amelyek lehetnek baktériumok, vírusok vagy akár tumorsejtek. Ezek a fehérjék specifikusak, mivel felismernek egy adott célpontot, az úgynevezett antigént, amely a testtől idegen sejtekben lesz jelen. Értse meg az immunrendszer működését.

A laboratóriumban olyan monoklonális antitesteket állítanak elő, mint például a denosumab, az obinutuzumab vagy az ustequinumab, amelyek gyakran megegyeznek az emberi testben találhatókkal, amelyek segítenek a testnek egyes betegségek leküzdésében. Tehát az alkalmazott monoklonális antitesttől függően ezek a gyógymódok felhasználhatók bizonyos súlyos betegségek, például csontritkulás, leukémia, plakkos pikkelysömör vagy bizonyos típusú rákok, például mell- vagy csontrák kezelésére.

Példák monoklonális antitestekre

Néhány példa a monoklonális antitestekre:

1. Trasztuzumab

Ezt a Herceptin néven forgalmazott monoklonális antitestet géntechnológia fejlesztette ki, és kifejezetten egy olyan fehérjét támad meg, amely bizonyos emlő- és gyomorrákban szenvedő embereknél jelen van. Így ez a gyógymód az emlőrák kezelésére javallt korai stádiumban, vagy áttétekkel és gyomorrákkal előrehaladott stádiumban.

2. Denoszumab

Prolia vagy Xgeva néven forgalmazzák, összetételében humán monoklonális IgG2 antitest van, amely megzavarja egy specifikus fehérje működését, amely erősebbé teszi a csontokat, csökkentve a törés esélyét. Így a Denosumab javallt csonttömegvesztés, csontritkulás, csontrák vagy előrehaladott stádiumú rák kezelésében csontáttétekkel (amelyek átterjedtek a csontokra).

3. Obinutuzumab

Gazyva néven is ismert, összetételében olyan antitestek vannak, amelyek felismerik és specifikusan kötődnek a fehérvérsejtek vagy a B-limfociták felszínén található CD20 fehérjéhez. Így az obinutuzumab a krónikus limfocita leukémia kezelésére javallt, mivel képes megállítani a fehérvérsejtek rendellenes növekedését, amely ezt a betegséget okozza.

4. ösztikinumab

Ez a gygyszer kereskedelemben Stelara-knt is ismert, s az emberi IgG1 monoklonlis ellenanyagbl ll, amely gátolja a pikkelysömör kialakulásáért felelős specifikus fehérjéket. Így ez a gyógymód a plakkos pikkelysömör kezelésére javallt.

5. Pertuzumab

Perjeta néven is ismert, monoklonális antitestekből áll, amelyek kötődnek a humán epidermális növekedési faktor 2 receptorához, amelyek egyes rákos sejtekben jelen vannak, lassítva vagy megállítva növekedésüket. Így a Perjeta javallt az emlőrák kezelésére.

Hogyan szedjünk monoklonális antitesteket

A monoklonális antitestekkel rendelkező gyógyszereket csak orvosi tanácsadás mellett szabad bevenni, mivel az alkalmazandó antitest típusa és az ajánlott dózisok a kezelendő problémától és annak súlyosságától függenek.

A legtöbb esetben ezeket a gyógymódokat a rák kezelésében alkalmazzák, mivel daganatellenes szerekről van szó, amelyeket az orvos adott utasításai szerint kell alkalmazni, és amelyeket kórházakban vagy klinikákon kell beadni.