Autizmus tesztelése

Tartalom

• Kinek van nagyobb esélye az autizmus diagnosztizálására?
• Melyek az autizmus tünetei?
• Hogyan diagnosztizálják az autizmust?
• Fejlődési szűrés
• Átfogó viselkedésértékelés
• Genetikai tesztelés
• Elvitel

Getty Images

Az autizmus vagy autizmus spektrum zavar (ASD) egy neurológiai állapot, amely különbségeket okozhat a szocializációban, a kommunikációban és a viselkedésben. A diagnózis egészen másként nézhet ki, mivel nincs két egyforma autista, és eltérő támogatási igényeik lehetnek.

Az autizmus spektrum zavara (ASD) egy olyan átfogó kifejezés, amely három korábban különálló állapotot ölel fel, amelyeket a jelenlegi mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) már nem tekint hivatalos hatósági diagnózisnak:

• autista rendellenesség
• pervazív fejlődési rendellenesség, másként nem meghatározva (PDD-NOS)
• Asperger-szindróma

A DSM-5-ben mindezek a diagnózisok az ASD esernyőkategóriájában szerepelnek. Az ASD 1., 2. és 3. szintje azt jelzi, hogy az autistának milyen szintű támogatásra lehet szüksége.

Kinek van nagyobb esélye az autizmus diagnosztizálására?

A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) szerint az Egyesült Államokban élő gyermekek 2016-ban ASD-vel szenvedtek. Az autizmus spektrum rendellenessége minden faji, etnikai és társadalmi-gazdasági csoportban előfordul.

Úgy gondolták, hogy a fiúknál gyakoribb, mint a lányok. De a legújabb kutatások azt mutatták, hogy mivel az ASD-ben szenvedő lányok gyakran másképp mutatják be a fiúkat, alul diagnosztizálhatók.

A lányok általában elrejtik tüneteiket az úgynevezett „álcázó hatás” miatt. Ezért az ASD gyakoribb lehet a lányoknál, mint azt korábban gondolták.

Az ASD-re nincs ismert gyógymód, és az orvosok nem fedezték fel pontosan, mi okozza, bár tudjuk, hogy a gének szerepet játszanak. Az autista közösségben sokan nem hiszik, hogy gyógyításra van szükség.

Számos különböző tényező okozhatja az ASD kialakulásának valószínűségét a gyermekben, beleértve a környezeti, biológiai és genetikai tényezőket is.

Melyek az autizmus tünetei?

Az autizmus korai jelei és tünetei nagyban eltérnek. Néhány ASD-s gyermeknek csak enyhe tünetei vannak, másoknak pedig súlyos viselkedési problémáik vannak.

A kisgyermekek általában szeretnek kommunikálni az emberekkel és a környezetükkel, ahol élnek. A szülők általában elsőként veszik észre, hogy gyermekük atipikus viselkedést mutat.

Minden autista spektrumú gyermek a következő területeken tapasztal kihívásokat:

• kommunikáció (verbális és nonverbális)
• szociális interakció
• korlátozott vagy ismétlődő viselkedés

Az ASD korai tünetei a következők lehetnek:

• késői nyelvtudás fejlesztése (például 1 éves korig nem dumálás vagy 2 éves korig nem mond ki értelmes kifejezéseket)
• nem mutat tárgyakra vagy emberekre, és nem búcsúzik
• nem követi az embereket a szemükkel
• a válaszadás hiánya, amikor nevüket hívják
• nem utánozva az arckifejezéseket
• nem nyúl fel, hogy felvegyék
• falakba fut, vagy azok közelében
• egyedül akar lenni, vagy egyedül játszani
• nem játszani hamis játékokat vagy színlelni játékot (pl. babát etetni)
• rögeszmékkel bír bizonyos tárgyak vagy témák iránt
• szavak vagy cselekedetek megismétlése
• kárt okozva maguknak
• indulatos dührohamok
• nagy érzékenységet mutat a dolgok illata vagy íze iránt

Fontos megjegyezni, hogy egy vagy több ilyen viselkedés megjelenése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek (megfelel a kritériumoknak) megfelel az ASD diagnózisának.

Ezeket más feltételeknek is tulajdoníthatjuk, vagy egyszerűen személyiségjegyeknek tekinthetjük.

Hogyan diagnosztizálják az autizmust?

Az orvosok általában kora gyermekkorban diagnosztizálják az ASD-t. Mivel azonban a tünetek és a súlyosság nagymértékben változnak, az autizmus spektrum rendellenességét néha nehéz diagnosztizálni.

Egyes személyeket felnőttkorig nem diagnosztizálnak.

Jelenleg nincs egyetlen hivatalos teszt az autizmus diagnosztizálására. Egy szülő vagy orvos észreveheti az ASD korai jeleit egy kisgyermekben, bár a diagnózist meg kell erősíteni.

Ha a tünetek megerősítik, szakemberek és szakértők egy csoportja rendszerint hivatalos diagnózist készít az ASD-ről. Ez magában foglalhat pszichológust vagy neuropszichológust, fejlesztő gyermekorvost, neurológust és / vagy pszichiátert.

Fejlődési szűrés

Születésétől kezdve orvosa rutinszerű és rendszeres látogatások során átvizsgálja gyermekét a fejlődés fejlődésében.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia (AAP) az általános fejlődési felügyelet mellett standardizált autizmus-specifikus szűrővizsgálatokat javasol 18 és 24 hónapos korban.

Ha aggódik gyermeke fejlődése miatt, orvosa szakorvoshoz fordulhat, különösen akkor, ha egy testvérnek vagy más családtagnak ASD-je van.

A szakember olyan vizsgálatokat végez, mint például hallásvizsgálat a süketség / hallás nehézségének értékelésére annak megállapítására, hogy van-e fizikai oka a megfigyelt viselkedésnek.

Az autizmusra vonatkozóan más szűrővizsgálati eszközöket is használnak, például a Modifikált ellenőrzőlista a kisgyermekek autizmusához (M-CHAT).

Az ellenőrzőlista egy frissített szűrési eszköz, amelyet a szülők kitöltenek. Segít meghatározni a gyermek esélyét alacsony, közepes vagy magas autizmusra. A teszt ingyenes és 20 kérdésből áll.

Ha a teszt azt jelzi, hogy gyermekének nagy esélye van ASD-re, átfogóbb diagnosztikai értékelést kap.

Ha gyermekének közepes esélye van, utólagos kérdésekre lehet szükség az eredmények végleges osztályozásához.

Átfogó viselkedésértékelés

Az autizmus diagnózisának következő lépése egy teljes fizikai és neurológiai vizsgálat. Ez szakemberekből álló csapatot vonhat be. A szakemberek magukba foglalhatják:

• fejlesztő gyermekorvosok
• gyermekpszichológusok
• gyermek neurológusok
• beszéd- és nyelvpatológusok
• foglalkozási terapeuták

Az értékelés szűrőeszközöket is tartalmazhat. Sokféle fejlesztési szűrő eszköz létezik. Egyetlen eszköz sem tudja diagnosztizálni az autizmust. Inkább sok eszköz kombinációjára van szükség az autizmus diagnózisához.

Néhány példa a szűrési eszközökre:

• Korok és szakaszok kérdőívei (ASQ)
• Autizmus diagnosztikai interjú - átdolgozva (ADI-R)
• Autizmus diagnosztikai megfigyelési ütemezés (ADOS)
• Autizmus Spectrum Rating Scales (ASRS)
• Gyermekkori autizmus értékelési skála (CARS)
• Pervazív fejlődési rendellenességek szűrővizsgálata - 3. szakasz
• A szülők fejlődési állapotának értékelése (PEDS)
• Gilliam Autizmus minősítési skála
• A kisgyermekek és kisgyermekek autizmusának szűrési eszköze (STAT)
• Társadalmi kommunikációs kérdőív (SCQ)

Az amerikai Pszichiátriai Szövetség Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) új kiadása szabványos kritériumokat is kínál az ASD diagnosztizálásához.

Genetikai tesztelés

Bár az autizmus köztudottan genetikai állapot, a genetikai tesztek nem tudják diagnosztizálni vagy kimutatni az autizmust. Számos gén és környezeti tényező járulhat hozzá az ASD kialakulásához.

Egyes laboratóriumok tesztelhetik azokat a biomarkereket, amelyekről azt tartják, hogy az ASD indikátorai. Megkeressék a leggyakoribb ismert genetikai közreműködőket, bár viszonylag kevesen találnak hasznos válaszokat.

Egy ilyen genetikai teszt egyik atipikus eredménye azt jelenti, hogy a genetika valószínűleg hozzájárult az ASD jelenlétéhez.

A tipikus eredmény csak azt jelenti, hogy egy adott genetikai közreműködőt kizártak, és hogy ennek oka még mindig nem ismert.

Elvitel

Az ASD gyakori, és nem kell, hogy riasztást okozzon. Az autisták boldogulhatnak, és közösségeket találhatnak a támogatás és a közös élmény érdekében.

De az ASD korai és pontos diagnosztizálása fontos ahhoz, hogy az autista megismerhesse önmagát és szükségleteit, mások (szülők, tanárok stb.) Pedig megértsék viselkedésüket és hogyan reagáljanak rájuk.

A gyermek neuroplasztikussága vagy az új tapasztalatok alapján történő alkalmazkodási képesség korán a legnagyobb. A korai beavatkozás csökkentheti a gyermeke által tapasztalt kihívásokat. Ez a lehető legjobb lehetőséget biztosítja számukra a függetlenségre.

Szükség esetén a terápiák testreszabása a gyermek egyéni igényeinek kielégítése érdekében sikeresen segítheti a legjobb életet. Szakemberekből, tanárokból, terapeutákból, orvosokból és szülőkből álló csapatnak meg kell terveznie egy programot minden egyes gyermek számára.

Általában minél korábban diagnosztizálják a gyermeket, annál jobb a hosszú távú kilátásuk.