Hogyan kell gondoskodni az epiziotómiáról a szülés után

Tartalom

• Ügyeljen a fertőzések és a gyulladások elkerülésére
• Vigyázzon a fájdalom és a kényelmetlenség enyhítésére
• A gyógyulás felgyorsítása

Normális szülés után fontos bizonyos óvintézkedéseket tenni az epiziotómiával kapcsolatban, például ne tegyen erőfeszítéseket, viseljen pamut- vagy eldobható bugyit, és a fürdőszoba használata után az intim területet hüvely felé mossa a végbélnyílás felé. Ennek az epiziotómiával történő ellátásnak célja a gyógyulás felgyorsítása és a régió fertőzésének megakadályozása, és a szülés után legfeljebb 1 hónapig fenn kell tartani, amikor a gyógyulás befejeződött.

Az epiziotómia egy olyan vágás, amelyet a hüvely és a végbél közötti izmos régióban végeznek a normális szülés során, hogy megkönnyítsék a baba kilépését. Általában a nő nem érez fájdalmat az epiziotómia idején, mert érzéstelenítik, de normális, ha a szülés után az első 2-3 hétben fájdalmat és kényelmetlenséget tapasztal az episiotomia körül. Értse meg, mikor van szükség az epiziotómiára és milyen kockázatokkal jár.

Az epiziotómiában használt öltések általában a testben felszívódnak vagy természetes módon hullanak, nincs szükség visszatérésre a kórházba, hogy eltávolítsák őket, és a régió a normális állapotba kerül, miután a gyógyulás befejeződött.

Ügyeljen a fertőzések és a gyulladások elkerülésére

A fertőzés elkerülése érdekében az episiotomia régióban:

• Viseljen pamut vagy eldobható bugyit a régió bőrének lélegzéséhez;
• A fürdőszoba használata előtt és után mosson kezet, és szükség esetén cserélje az abszorbens anyagot;
• A fürdőszoba használata után mossa le az intim területet a hüvelytől a végbélnyílásig;
• Használjon semleges pH-jú intim higiéniai termékeket, például Lucretin, Dermacyd vagy Eucerin intim folyékony szappant;
• Ne tegyen erőfeszítéseket, ügyeljen arra, hogy karjait a székre támassza ülve, és ne üljön alacsony székekre, hogy megakadályozza az öltések felrepedését.

Nagyon fontos, hogy a nő tisztában legyen az epiziotómiában fellépő fertőzés jeleivel, például bőrpírral, duzzanattal, genny vagy folyadék felszabadulásával a sebből, és ezekben az esetekben konzultáljon a gyermeket szállító szülészorvossal, vagy haladjon azonnal az ügyeletet.

Vigyázzon a fájdalom és a kényelmetlenség enyhítésére

Az epiziotómia okozta fájdalom és kellemetlenség enyhítése érdekében:

• Használjon egy közepén lyukas párnát, amelyet gyógyszertárakban lehet megvásárolni, vagy szoptatós párnát, hogy ülve ne nyomja meg az epiziotómiát, enyhítve a fájdalmat
• Szárítsa meg az intim területet dörzsölés vagy nyomás nélkül, hogy ne bántsa magát;
• Helyezzen hideg borogatást vagy jégkockát az epiziotómiára a fájdalom enyhítésére;
• Fröccsenjen a víz az intim területre, miközben vizelés közben hígítja a vizeletet és csökkenti az égési érzést az episiotomia helyén, mivel az episiotomiával érintkező vizelet savassága égést okozhat;
• Az ürítéskor tiszta borogatással nyomja meg maga előtt az epiziotómiát, hogy csökkentse az erő alkalmazásakor jelentkező kellemetlenségeket.

Ha az epiziotomia régióban a fájdalom nagyon súlyos, az orvos fájdalomcsillapítókat, például paracetamolt vagy érzéstelenítő kenőcsöket írhat fel a fájdalom és kellemetlenségek enyhítésére, amelyeket csak orvosi tanácsadás mellett szabad alkalmazni.

Általában az intim kapcsolat a szülés után körülbelül 4-6 héttel folytatható, azonban normális, ha a nő fájdalmat vagy kényelmetlenséget tapasztal, azonban ha a fájdalom nagyon intenzív, akkor a nőnek meg kell szakítania az intim kapcsolatot és konzultálnia kell egy nőgyógyásszal.

A gyógyulás felgyorsítása

Az epiziotómiát elszenvedett régió gyógyulásának felgyorsítása érdekében kerülni kell a szoros ruházat viselését, hogy a bőr lélegezhessen az epiziotómia körül, felgyorsítsa a gyógyulást és végezzen Kegel-gyakorlatokat, mivel ezek fokozzák a véráramlást a régióban, segítve felgyorsítja a gyógyulást. Megtanulják, hogyan hajtsák végre ezeket a gyakorlatokat.

Ezenkívül az orvos javasolhatja a gyógyulást segítő speciális kenőcsök alkalmazását, amelyek összetételében lehetnek hormonok, antibiotikumok vagy enzimek, amelyek elősegítik a gyógyulást.