Normális, hogy a tej kijön a baba melléből?
Tartalom
Normális, hogy a csecsemő mellkasa megmerevedik, úgy néz ki, mintha egy gombóc lenne, és hogy a tej a mellbimbóból jön ki, mind a fiúk, mind a lányok esetében, mert a csecsemőben még mindig az anya hormonjai felelősek a az emlőmirigyek a testében.
Ez a tej kiáramlása a csecsemő melléből, úgynevezett duzzanat vagy fiziológiai mamitis, nem betegség, és nem minden csecsemővel fordul elő, de végül természetes módon eltűnik, amikor a baba teste elkezdi eltávolítani az anya hormonjait a véráramból.
Miért történik
A tej szivárgása a baba melléből normális helyzet, amely akár 3 nappal a születés után is megjelenhet. Ez a helyzet elsősorban annak tudható be, hogy a csecsemő még mindig az anyai hormonok hatása alatt áll, amelyek az anyától a gyermekig terjednek terhesség alatt és szoptatás alatt.
Így az anyai hormonok megnövekedett koncentrációjának következtében a csecsemő vérében észrevehető a mell duzzanata és bizonyos esetekben a nemi szervek régiója is. Mivel azonban a baba teste felszabadítja a hormonokat, észrevehető a duzzanat csökkenése, anélkül, hogy speciális kezelésre lenne szükség.
Mit kell tenni
A legtöbb esetben a csecsemő duzzanata és a tejmennyiség speciális kezelés nélkül javul, azonban a javulás felgyorsítása és az esetleges gyulladás elkerülése érdekében ajánlott:
- Tisztítsa meg vízzel a baba mellkasát, ha a tej kezd szivárogni a mellbimbókból;
- Ne nyomja össze a baba mellkasát hogy a tej kijöjjön, mert ebben az esetben gyulladás és nagyobb a fertőzés kockázata;
- Ne masszírozza a helyetmivel gyulladáshoz is vezethet.
Általában a születés után 7 és 10 nap között lehet észrevenni a duzzanat csökkenését, és nem jön ki tej a mellbimbóból.
Mikor keresse fel gyermekorvosát
Fontos, hogy a csecsemőt gyermekorvoshoz vigye, amikor a duzzanat idővel nem javul, vagy amikor a duzzanat mellett egyéb tüneteket is észlelnek, például helyi bőrpír, megnövekedett hőmérséklet a régióban és 38 ° C feletti láz. Ezekben az esetekben a csecsemő mellkasa megfertőződhetett, és a gyermekorvosnak irányítania kell a megfelelő kezelést, amelyet általában antibiotikumokkal és a legsúlyosabb esetekben műtéttel végeznek.