Kérdezze meg a szakértőt: 8 dolog, amit tudni kell a petefészekrák kezelésekről a Chemo után
Tartalom
- 1. Milyen típusú kezelések állnak rendelkezésre az előrehaladott petefészekrák kezelésére?
- 2. Mi a fenntartó kezelés és mikor ajánlott?
- 3. Mi a figyelési és várási módszer a petefészekrák esetén?
- 4. Milyen gyakran kell találkoznom orvosommal, miután befejeztem a kemoterápiát?
- 5. Milyen valószínűséggel alakulhat ki a kezelés után?
- 6. Milyen lehetőségeim vannak, ha a rák visszatér?
- 7. Hogyan tudok kezelni az előrehaladott petefészekrák kezelésének mellékhatásait?
- 8. Van-e életmódbeli változás, amelyet fizikai és érzelmi egészségem kezelése érdekében végezhetek?
1. Milyen típusú kezelések állnak rendelkezésre az előrehaladott petefészekrák kezelésére?
Számos hatékony kezelés érhető el, de melyik fog kapni, számos különböző tényezőtől függ.
Ebbe beletartozik:
- a tumor altípusa
- milyen agresszív a rák
- genetikai tényezők, például BRCA mutációk és mások
- aktív tünetek, például vérzés
- egyéb egészségügyi feltételek, mint például a cukorbetegség
- személyes céljait
A daganat eltávolítását célzó műtéti műtét mindig is optimális, még előrehaladott esetekben is. Ezután kemoterápiát fog kapni. Ezt be lehet adni intravénásan vagy injekcióként a medence üregébe, bár ez ritka.
Orvosa bizonyos esetekben javasolhat célzott terápiákat, például vaszkuláris endothel növekedési faktort (VEGF) és poli ADP-ribóz polimeráz (PARP) gátlókat. Endokrin terápiát is javasolhatnak.
Sugárzás adható a fájdalom vagy vérzés aktív tüneteinek esetén. A kutatók folyamatosan értékelik a hatékony gyógyszerek, új gyógyszerek és új kombinációk jobb felhasználását.
2. Mi a fenntartó kezelés és mikor ajánlott?
A kemoterápiás kurzus után a képalkotás, például a CT-vizsgálat megmondja orvosának, ha a rák reagált-e.
A rák összehúzódhat és csökkenhet, amelyet részleges válaszként ismerünk. Időnként a vizsgálat során egyáltalán nincs látható rák, amely teljes válasz.
A fenntartó terápia a gyógyszeres kezelés kifejezése, amelyet a kemoterápiás kezelésre adott válasz után adnak. A cél az, hogy fenntartsák a kezelési választ, és meghosszabbítsák és maximalizálják az időt, mielőtt a rák újból megnövekszik vagy előrehalad.
A PARP és a VEGF inhibitorok különféle forgatókönyvekben használhatók karbantartásra.
3. Mi a figyelési és várási módszer a petefészekrák esetén?
A kemoterápiás teljes vagy részleges választ követően Ön és orvosa inkább figyelhet és várhat.
Ez azt jelenti, hogy maradjon teljesen a kezeléstől, fenntartó kezelés nélkül.Orvosa rendszeres időközönként értékeléseket végez a rák előrehaladásának észlelése érdekében. Ha tapasztal előrehaladást, akkor megkezdi a további kezelést.
Számos klinikai, személyes vagy akár pénzügyi ok is van a várakozási mód választására. Érdemes lehet egy teljes szünetet az összes kezeléstől. Noha a fenntartó terápia nem olyan kemény, mint a kemoterápia, mégis előfordulhatnak bizonyos mellékhatások.
4. Milyen gyakran kell találkoznom orvosommal, miután befejeztem a kemoterápiát?
Általában 3–4 hetente kell tartózkodnia orvosával, ha fenntartó kezelésben van, és 2-3 hónaponként, ha nem vesz igénybe a kezelést.
Akárhogy is, orvosa ellenőrzi a rák állapotát fizikai vizsgákkal, laboratóriumokkal és szkennelésekkel a progresszió értékelésére. Ez általában 3–6 hónaponként fordul elő. Természetesen ez az ütemterv változik, és mindenki számára eltérő lehet.
5. Milyen valószínűséggel alakulhat ki a kezelés után?
Ez egy olyan kérdés, amelyet mindenkinek meg kell vitatnia onkológusával. A megismétlődés aránya a daganatos tulajdonságoktól függ, például a daganat típusától, fokától és genetikájától függően. Ez attól is függ, hogy milyen kezelést kapott, és hogyan reagált a kezelésre.
Fenntartó kezelés nélkül az előrehaladott petefészekrák 5-8 hónapon belül előrehaladhat. A PARP karbantartása meghosszabbíthatja a progresszió idejét 12 és 22 hónap között.
6. Milyen lehetőségeim vannak, ha a rák visszatér?
A legtöbb ember több kemoterápiás kurzuson részesül a rákos út során egészében annak a reményében, hogy elérheti a választ vagy a remissziót.
Az orvosok néha képesek újrafelhasználni a múltban jól működő kemokombinációkat, de leggyakrabban más kemoterápiás kezelést alkalmaznak. Mint korábban említettük, a VEGF és a PARP gátlók segíthetnek a betegségek kezelésében, és a sugárterhelés vagy a kiegészítő műtét szintén segít.
7. Hogyan tudok kezelni az előrehaladott petefészekrák kezelésének mellékhatásait?
Fontos megérteni minden rákkezelés lehetséges mellékhatásait. Szerencsére sok modern gyógyszerünknek kevesebb mellékhatása van, mint a kemoterápia idősebb típusainál.
Most már rendelkezésre állnak hányinger megelőzésére szolgáló gyógyszerek. Szokásos, ha ezeket összekeverik magával a chemóval, és olyan tablettákat szállítanak, amelyeket hazavihetsz a nyugalom első jeleként.
Hasmenés, székrekedés vagy mindkettő gyakori. Ezeket általában nem vényköteles gyógyszerekkel, például hashajtókkal és loperamidtal (Imodium) lehet kezelni. Rendkívül fontos, hogy a tüneteket gyakran jelentsék a rákkezelő csoportnak.
8. Van-e életmódbeli változás, amelyet fizikai és érzelmi egészségem kezelése érdekében végezhetek?
A legjobb tanácsom az, hogy minden kérdést nyíltan megvitassanak a rákkezelő csapatával.
Ha lehetséges, próbálkozzon heti háromszor 20 perc könnyű vagy közepes méretű testmozgással, például élénk séta. Ezenkívül kerülje a dohány vagy a vape termékek használatát.
Egyél jól kiegyensúlyozott étrendet, beleértve a teljes kiőrlésű gabonákat, gyümölcsöket, zöldségeket és sovány fehérjét. A legtöbb rákközpontban dietetikus dolgozik a személyzet, hogy személyre szabottabb értékelést és tervet készítsen.
Ne félj megemlíteni a stressz szintjével vagy a hangulatával kapcsolatos problémákat. Végül érdeklődjön gondozók számára a copay-segítségről, a rokkantsági dokumentumokról, a pénzügyi programokról és a Family and Medical Leave Act (FMLA) papírokról.
Dr. Ivy Altomare a Duke Egyetem orvosi docens és a Duke Cancer Network orvosi igazgatóhelyettese. Díjnyertes oktató, klinikai összpontosítva az onkológiai és hematológiai klinikai vizsgálatok tudatosságának növelésére és az azokhoz való hozzáférésre a vidéki közösségekben.