A skizofrénia típusai

Tartalom

• A DSM-5 aktuális állapota
• A skizofrénia altípusai
• Paranoid skizofrénia
• Hebephrenic / dezorganizált skizofrénia
• Differenciálatlan skizofrénia
• Maradék skizofrénia
• Katatóniás skizofrénia
• Gyermekkori skizofrénia
• A skizofréniával kapcsolatos állapotok
• Skizoaffektív rendellenesség
• Egyéb kapcsolódó feltételek
• Az elvitel

Mi a skizofrénia?

A skizofrénia krónikus mentális betegség, amely a következőket érinti:

• érzelmek
• az ésszerű és egyértelmű gondolkodás képessége
• a másokkal való interakció és kapcsolattartás képessége

A Nemzeti Szellemi Betegségek Szövetsége (NAMI) szerint a skizofrénia az amerikaiak körülbelül 1 százalékát érinti. Jellemzően késői serdülőkorban vagy 20-as évek elején diagnosztizálják férfiaknál, 20-as évek végén vagy 30-as évek elején pedig nőknél.

A betegség epizódjai jöhetnek és mehetnek, hasonlóan a remissziós betegséghez. „Aktív” időszak esetén az egyén tapasztalhatja:

• hallucinációk
• téveszmék
• gond gondolkodni és koncentrálni
• lapos affektus

A DSM-5 aktuális állapota

Számos rendellenességnek diagnosztikai változása volt, amelyeket az új „Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás” során hajtottak végre, beleértve a skizofréniát is. Korábban az egyénnek csak a diagnosztizálandó tünetek egyikének kellett lennie. Most egy személynek legalább két tünetnek kell lennie.

A DSM-5 az altípusoktól külön diagnosztikai kategóriákként is megszabadult, a bemutató tünet alapján. Úgy találták, hogy ez nem volt hasznos, mivel sok altípus átfedésben volt egymással, és úgy gondolták, hogy csökkentik a diagnosztikai érvényességet az Amerikai Pszichiátriai Szövetség szerint.

Ehelyett ezek az altípusok már meghatározói az átfogó diagnózisnak, hogy további részleteket nyújtsanak a klinikus számára.

A skizofrénia altípusai

Bár az altípusok már nem léteznek különálló klinikai rendellenességekként, mégis hasznosak lehetnek specifikációként és a kezelés tervezésében. Öt klasszikus altípus létezik:

• paranoid
• hebephrenic
• differenciálatlan
• maradó
• katatonikus

Paranoid skizofrénia

A paranoid skizofrénia volt a skizofrénia leggyakoribb formája. 2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Szövetség megállapította, hogy a paranoia a rendellenesség pozitív tünete, ezért a paranoid skizofrénia nem különálló állapot. Ezért aztán csak skizofrénia lett.

Az altípus leírása azonban továbbra is használatos, mert mennyire elterjedt. A tünetek a következők:

• téveszmék
• hallucinációk
• rendezetlen beszéd (szósaláta, echolalia)
• koncentrációs gond
• viselkedéskárosodás (impulzusszabályozás, érzelmi labilitás)
• lapos hatást

A szósaláta olyan verbális tünet, amikor a véletlenszerű szavakat logikai sorrendben összefűzik.

Hebephrenic / dezorganizált skizofrénia

A hebephreniás vagy dezorganizált skizofrénia még mindig elismert a betegségek és a kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (ICD-10) között, bár eltávolították a DSM-5-ből.

A skizofrénia ezen változatában az egyénnek nincsenek hallucinációi vagy téveszméi. Ehelyett rendezetlen viselkedést és beszédet tapasztalnak. Ez magában foglalhatja:

• lapos hatást
• beszédzavarok
• rendezetlen gondolkodás
• nem megfelelő érzelmek vagy arcreakciók
• baj a napi tevékenységekkel

Differenciálatlan skizofrénia

A differenciálatlan skizofrénia volt az a kifejezés, amelyet annak leírásakor használtak, amikor az egyén olyan viselkedést mutatott, amely több típusú skizofrénia esetében is alkalmazható volt. Például katatonikus magatartású, de téveszmékben vagy hallucinációkban szenvedő egyén, salátával szóval, esetleg differenciálatlan skizofréniát diagnosztizáltak.

Az új diagnosztikai kritériumokkal ez csupán azt jelzi a klinikus számára, hogy különféle tünetek vannak jelen.

Maradék skizofrénia

Ez az „altípus” kissé trükkös. Akkor alkalmazták, amikor egy személynél korábban diagnosztizálták a skizofréniát, de már nincsenek a rendellenesség kiemelkedő tünetei. A tünetek intenzitása általában kisebb.

A maradék skizofrénia általában több „negatív” tünetet tartalmaz, például:

• lapított affektus
• pszichomotoros nehézségek
• lelassult a beszéd
• rossz higiénia

Sok skizofréniában szenvedő ember olyan időszakokat él át, amikor tüneteik egyre gyengülnek, és gyakoriságukban és intenzitásukban eltérőek. Ezért ezt a megjelölést már ritkán használják.

Katatóniás skizofrénia

Noha a katatonikus skizofrénia a DSM előző kiadásában altípus volt, a múltban azt állították, hogy a katatóniának inkább specifikálónak kell lennie. Ennek oka, hogy különféle pszichiátriai és általános egészségügyi állapotokban fordul elő.

Általában mozdulatlanságként jelenik meg, de a következőképpen nézhet ki:

• utánzó viselkedés
• hallgatás
• kábulatszerű állapot

Gyermekkori skizofrénia

A gyermekkori skizofrénia nem altípus, inkább a diagnózis idejére utal. A gyermekek diagnózisa meglehetősen ritka.

Amikor mégis előfordul, súlyos lehet. A korán kialakuló skizofrénia tipikusan 13-18 éves kor között fordul elő. A 13 évesnél fiatalabb diagnózis nagyon korán jelentkezőnek számít, és rendkívül ritka.

A nagyon kisgyermekek tünetei hasonlóak a fejlődési rendellenességekhez, például az autizmushoz és a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarához (ADHD). Ezek a tünetek a következők lehetnek:

• a nyelv késése
• késői vagy szokatlan mászás vagy járás
• rendellenes motoros mozgások

Fontos kizárni a fejlődési kérdéseket, amikor figyelembe vesszük a nagyon korán kialakuló skizofrénia diagnózist.

Az idősebb gyermekek és tizenévesek tünetei a következők:

• szociális visszahúzódás
• alvászavarok
• az iskolai teljesítmény romlása
• ingerlékenység
• furcsa viselkedés
• szerhasználat

A fiatalabbaknál kevésbé valószínűek a téveszmék, de inkább hallucinációk. A tizenévesek öregedésével általában a skizofrénia tipikusabb tünetei jelentkeznek, mint a felnőtteknél.

Fontos, hogy egy hozzáértő szakember diagnosztizálja a gyermekkori skizofréniát, mert ez nagyon ritka. Döntő fontosságú minden egyéb körülmény kizárása, beleértve a szerhasználatot vagy az organikus orvosi problémákat.

A kezelést gyermekpszichiáternek kell vezetnie, aki tapasztalattal rendelkezik a gyermekkori skizofréniában. Ez általában olyan kezelések kombinációját foglalja magában, mint:

• gyógyszerek
• terápiák
• készségfejlesztés
• kórházi kezelés, ha szükséges

A skizofréniával kapcsolatos állapotok

Skizoaffektív rendellenesség

A skizoaffektív rendellenesség a skizofréniától elkülönült és eltérő állapot, de néha összeütközik vele. Ennek a rendellenességnek mind a skizofrénia, mind a hangulati rendellenességek elemei vannak.

A pszichózis - amely a valósággal való kapcsolat elvesztésével jár - gyakran alkotóeleme. A hangulati rendellenességek lehetnek mánia vagy depresszió.

A skizoaffektív rendellenességet további altípusokba sorolják az alapján, hogy az embernek csak depressziós epizódjai vannak-e, vagy vannak-e depresszióval vagy anélkül is mániás epizódjai. A tünetek a következők lehetnek:

• paranoid gondolatok
• téveszmék vagy hallucinációk
• koncentrációs gond
• depresszió
• hiperaktivitás vagy mánia
• rossz személyes higiénia
• étvágyzavar
• alvászavarok
• szociális visszahúzódás
• rendezetlen gondolkodás vagy viselkedés

A diagnózist általában egy alapos fizikai vizsga, interjú és pszichiátriai értékelés útján állapítják meg. Fontos kizárni bármilyen egészségügyi állapotot vagy egyéb mentális betegséget, például a bipoláris rendellenességet. A kezelések a következők:

• gyógyszerek
• csoportos vagy egyéni terápia
• gyakorlati életismeretek oktatása

Egyéb kapcsolódó feltételek

A skizofréniához kapcsolódó egyéb állapotok a következők:

• téveszmés rendellenesség
• rövid pszichotikus rendellenesség
• skizofreniform rendellenesség

Számos egészségi állapot mellett pszichózist is tapasztalhat.

Az elvitel

A skizofrénia összetett állapot. Nem mindenkinek diagnosztizálják, akinek azonos a tünete vagy megjelenése.

Bár az altípusokat már nem diagnosztizálják, ezeket továbbra is specifikációként használják a klinikai kezelés megtervezéséhez. Az altípusokra és általában a skizofréniára vonatkozó információk megértése szintén segíthet az állapotának kezelésében.

Pontos diagnózis esetén speciális kezelési tervet készíthet és hajthat végre az egészségügyi csapat.