Monocitózis: mi ez és milyen fő okok

Tartalom

• A monocitózis fő okai
• 1. Tuberkulózis
• 2. Bakteriális endocarditis
• 3. Felépülés fertőzésekből
• 4. Rheumatoid arthritis
• 5. Hematológiai változások

A monocitózis kifejezés a vérben keringő monociták mennyiségének növekedését jelenti, vagyis ha több mint 1000 monocitát azonosítanak µL vérben. A vér monocitáinak referenciaértékei a laboratóriumtól függően változhatnak, azonban a 100 és 1000 közötti µL vérben lévő monociták mennyiségét általában normálisnak tekintik.

A monociták a csontvelőben termelődő vérsejtek, amelyek az immunrendszer részét képezik, és felelősek a szervezet védelméért. Így a monociták mennyisége a vérben növekedhet egy gyulladásos és fertőző folyamat eredményeként, és monocitózis főleg tuberkulózisban, a fertőzésekből való kilábalás folyamatában és az endocarditisben figyelhető meg. Tudjon meg többet a monocitákról.

A monocitózis fő okai

A monocitózist a vérkép alapján azonosítják, ami miatt kis mennyiségű vért kell gyűjteni, amelyet elemzés céljából a laboratóriumba küldenek. Az eredmény a vérkép egy meghatározott részében, az úgynevezett leukogramban szabadul fel, ahol megtalálható a szervezet védekezéséért felelős sejtekkel kapcsolatos összes információ.

A monocitózist legtöbbször a vérkép más változásai és egyéb vizsgálatok kísérik, amelyeket az orvos rendelhetett el, azon túl, hogy a betegnek általában a változás okával kapcsolatos tünetei vannak. Ha a monocitózis elszigetelten és tünetek nélkül jelentkezik, akkor ajánlott megismételni a vérképet annak ellenőrzésére, hogy a monociták száma szabályos-e, vagy szükséges-e további vizsgálat.

A monocytosis fő okai a következők:

1. Tuberkulózis

A tuberkulózis egy fertőző betegség, amelyet a Mycobacterium tuberculosis, közismertebb nevén Koch Bacillus nevű baktériuma, amely a légzőrendszerben marad, tüdő érintettséget okozva néhány jel és tünet megjelenését idézi elő, például tartós köhögés, mellkasi fájdalom, légzési nehézség, éjszakai izzadás és zöldes köpetképződés vagy sárgás.

A monocitózis mellett az orvos ellenőrizheti a vérkép és a biokémiai vizsgálatok egyéb változásait is. Ezen túlmenően, a tuberkulózis gyanúja esetén, a személy által bemutatott jelek és tünetek alapján, kérhető a köpet mikrobiológiai vizsgálata vagy egy tuberkulin teszt, amelyet PPD tesztnek is neveznek, amelynek célja a baktériumok jelenlétének ellenőrzése a test. Értse meg, mi a PPD vizsga és hogyan történik.

Mit kell tenni: A tuberkulózis esetleges jeleinek vagy tüneteinek jelenlétében fontos, hogy háziorvoshoz, tüdőgyógyászhoz vagy fertőző betegséghez forduljanak, hogy vizsgálatokat kérjenek, jelezzék a diagnózist és megállapítsák a kezelést, amelyet antibiotikumokkal végeznek. Fontos, hogy a kezelést pontosan az orvos ajánlása szerint végezzük, még akkor is, ha a tünetek javulnak. A kezelés megszakításakor ugyanis előfordulhat, hogy a baktériumok ismét elszaporodnak és ellenállást szereznek, ami megnehezíti a kezelést, és komplikációkat okozhat az illető számára.

2. Bakteriális endocarditis

A bakteriális endocarditis olyan helyzet, amikor a szív belső struktúráját a baktériumok veszélyeztetik, amelyek a véráramon keresztül jutnak el ehhez a szervhez, ami olyan jelek és tünetek megjelenéséhez vezet, mint például a magas láz, mellkasi fájdalom, légszomj és köhögés. .

Ez a fajta endocarditis gyakoribb azoknál az embereknél, akik intravénás gyógyszereket használnak, mivel a bőrön található baktériumok a gyógyszer alkalmazásakor közvetlenül bejuthatnak a véráramba.

A vérkép változásain kívül az orvos ellenőrizheti a többi laboratóriumi, mikrobiológiai és szívvizsgálat változását is, például a szív ultrahangját és az echogramot. Ismerjen meg más teszteket, amelyek értékelik a szívet.

Mit kell tenni: Ezekben az esetekben fontos odafigyelni az endocarditisre utaló jelek megjelenésére, és amint megjelennek, kórházba kell menni, mivel a betegségért felelős baktériumok gyorsan terjedhetnek, és a szíven kívül más szervekbe is eljuthatnak, ami tovább bonyolítja a beteget klinikai állapot.

3. Felépülés fertőzésekből

Gyakori, hogy a fertőzésekből való kilábalás időszakában megnő a monociták száma, mivel ez jelzi, hogy a test reagál a fertőző ágenssel szemben, és növeli a védelmi vonalat, lehetővé téve a mikroorganizmus gyorsabb és hatékonyabb eliminációját. .

A monociták száma mellett megfigyelhető a limfociták és a neutrofilek számának növekedése is.

Mit kell tenni: Ha az embernél fertőzést diagnosztizáltak, a monociták számának növekedése általában csak a beteg és az immunrendszer gyógyulását jelenti. Ilyen esetekben nincs szükség más hozzáállásra, és az orvos csak néhány hét múlva kérhet újabb vérképet annak ellenőrzésére, hogy a monociták száma normalizálódott-e.

4. Rheumatoid arthritis

A reumás ízületi gyulladás olyan betegség is, amelyben monocitózis léphet fel, mivel ez egy autoimmun betegség, vagyis az immunrendszer sejtjei megtámadják a test más sejtjeit. Így mindig termelődik immunsejtek, beleértve a monocitákat is.

Ezt a betegséget az ízületek érintettsége jellemzi, amelyek fájdalmasak, duzzadtak és merevek, és az ébredés után legalább 1 órán át nehezen mozognak.

Mit kell tenni: A reumás ízületi gyulladás kezelése főként fizikoterápiával történik az érintett ízület rehabilitációja, a szövődmények megelőzése és a fájdalom enyhítése érdekében. Ezenkívül a reumatológusok javasolhatják a gyógyszerek és a megfelelő táplálék használatát, amelyet táplálkozási szakember irányításával kell elvégezni. Értse meg, hogyan történik a rheumatoid arthritis kezelése.

5. Hematológiai változások

A monocitózis vérbetegségekben is előfordulhat, például vérszegénységben, limfómákban és leukémiában. Mivel a monocitózis összefüggésbe hozható enyhe és súlyos helyzetekkel, fontos, hogy az eredményt a diavetítés mellett az orvos a vérkép egyéb paramétereinek elemzésével együtt értékelje.

Mit kell tenni: A vérproblémákkal kapcsolatos monocitózis általában az okától függően tünetekhez vezet. Ezért javasoljuk, hogy a háziorvost vagy a hematológust tájékoztassák a megjelenő jelekről vagy tünetekről, mivel ezt figyelembe veszik a vérkép elemzésénél. Az orvos értékelése szerint lehetséges a diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés megkezdése.