Mi a Stockholm-szindróma és hogyan kezelik

Tartalom

• A Stockholm-szindróma jelei
• Milyen a kezelés

A Stockholm-szindróma gyakori pszichés rendellenesség azokban az emberekben, akik feszült helyzetben vannak, például emberrablások, házi őrizet vagy visszaélések esetén. Ezekben a helyzetekben az áldozatok hajlamosabbak személyes kapcsolatokat kialakítani az agresszorokkal.

A Stockholm-szindróma megfelel az eszméletlen reakciónak egy veszélyes helyzettel szemben, ami arra készteti az áldozatot, hogy érzelmi kapcsolatot alakítson ki például az emberrablóval, ami biztonságban és nyugodtan érzi magát.

Ezt a szindrómát először 1973-ban írták le egy svédországi Stockholmban történt bankrablás után, amelyben az áldozatok baráti kötelékeket kötöttek az emberrablókkal, így végül börtönben látogatták meg őket, ráadásul azt állították, hogy nincs fizikai vagy pszichológiai erőszak, amely arra utalhat, hogy életük veszélyben van.

A Stockholm-szindróma jelei

Normális esetben a Stockholm-szindrómának nincsenek jelei és tünetei, és elképzelhető, hogy sok embernek van ilyen szindróma anélkül, hogy tudná. A Stockholm-szindróma jelei akkor jelentkeznek, amikor a személy olyan stressz- és feszültséghelyzetbe kerül, amelyben életét veszélyezteti, amelyet kiválthat a bizonytalanság, az elszigeteltség érzése vagy például fenyegetések.

Így védekezésként a tudatalatti együttérző magatartásra ösztönzi az agresszorral szemben, így az áldozat és az emberrabló kapcsolata gyakran az érzelmi azonosulás és a barátság. Kezdetben ez az érzelmi kapcsolat az élet megőrzését tűzte ki célul, azonban a létrejött érzelmi kötelékek miatt az idő múlásával például az elkövetők kicsi kedvességei általában felerősödnek a szindrómában szenvedőknél, amelyet biztonságosabbá és békésebbé teszi őket a helyzetben, és hogy bármilyen fenyegetést elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak.

Milyen a kezelés

Mivel a stockholmi szindróma nem könnyen azonosítható, csak akkor, ha az adott személy veszélyben van, az ilyen típusú szindrómára nincs javallt kezelés. Ezenkívül a Stockholm-szindróma jellemzői a tudatalatti reakciójának köszönhetők, és nem lehet ellenőrizni annak okát, hogy valójában miért történnek.

A legtöbb tanulmány a Stockholm-szindrómában szenvedők eseteiről számol be, azonban kevés olyan tanulmány létezik, amely ennek a szindrómának a diagnózisát kívánja tisztázni, és ezáltal meghatározni a kezelést. Ennek ellenére a pszichoterápia segíthet az embernek például a trauma leküzdésében, sőt a szindróma azonosításában is.

A Stockholm-szindrómára vonatkozó egyértelmű információk hiánya miatt ezt a szindrómát a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve nem ismeri fel, ezért nem sorolható pszichiátriai betegségként.