Tourette-szindróma: mi ez, a tünetek és a kezelés

Tartalom

• Fő tünetek
• A diagnózis megerősítése
• Mi okozza a szindrómát
• Hogyan történik a kezelés
• Szükséges-e, hogy a gyermek elhagyja az iskolát?

A Tourette-szindróma olyan neurológiai betegség, amely az embereket impulzív, gyakori és ismétlődő cselekedetekre hívja fel, más néven ticsekre, amelyek a kínos helyzetek miatt megnehezítik a szocializációt és ronthatják az ember életminőségét.

A Tourette-szindróma tics általában 5 és 7 éves kor között jelenik meg, de intenzitása általában növekszik 8 és 12 év között, kezdve olyan egyszerű mozdulatokkal, mint például a szem pislogása vagy a kéz és a kar mozgatása, amelyek ezután súlyosbodnak, ismétlődő szavak jelennek meg hirtelen mozdulatok és hangok, mint például ugatás, morgás, kiabálás vagy káromkodás.

Vannak, akik társadalmi helyzetekben képesek elnyomni a tikkeket, mások azonban nehezen tudják kordában tartani őket, különösen, ha érzelmi stresszt tapasztalnak, ami megnehezítheti iskolai és szakmai életüket. Bizonyos esetekben a csecsemők serdülőkor után javulhatnak, sőt eltűnhetnek, más esetekben azonban ezek a csecsemők felnőttkorban is fenntarthatók.

Fő tünetek

A Tourette-szindróma tüneteit általában először a tanárok látják, akik megjegyzik, hogy a gyermek furcsán viselkedik az osztályteremben.

Néhány ilyen jel és tünet lehet:

Motoros tikek

• Egy szempillantás alatt;
• Döntse meg a fejét;
• Megvonod a vállad;
• Érintse meg az orrát;
• Grimaszol;
• Mozgassa az ujjait;
• Trágár mozdulatok;
• Rúgások;
• Nyakrázás;
• Hit a mellkason.

Vokális tikek

• Káromkodás;
• Csuklás;
• Kiáltani;
• Köpni;
• Clucking;
• Nyögni;
• Üvöltés;
• Töri meg a torkot;
• Ismételje meg a szavakat vagy kifejezéseket;
• Használjon különböző hangnemeket.

Ezek a tünetek többször is megjelennek, és nehezen kezelhetők, ráadásul az idő múlásával különböző tikkekké fejlődhetnek. A cicák általában gyermekkorban jelennek meg, de 21 éves korukig jelenhetnek meg először.

A ticsek általában eltűnnek, amikor az illető alszik, alkoholos italok fogyasztása vagy olyan tevékenység során, amely nagy koncentrációt igényel és súlyosbodik stressz, fáradtság, szorongás és izgalom esetén.

A diagnózis megerősítése

Ennek a szindrómának a diagnosztizálásához előfordulhat, hogy az orvosnak megfigyelnie kell a mozgásmintát, amely általában naponta többször és gyakorlatilag minden nap történik legalább egy évig.

A betegség azonosításához nincs szükség speciális vizsgálatokra, de egyes esetekben az ideggyógyász mágneses rezonancia képalkotást vagy számítógépes tomográfiát rendelhet el, például annak ellenőrzésére, hogy van-e lehetőség hasonló tünetekkel járó másik neurológiai betegségre.

Mi okozza a szindrómát

A Tourette-szindróma genetikai betegség, gyakoribb ugyanazon családba tartozó embereknél, pontos oka még nem ismert. Jelentések vannak olyan személyről, akit fejsérülés után diagnosztizáltak, de a fertőzések és a szívproblémák is gyakoribbak ugyanazon családon belül. A betegek több mint 40% -ának rögeszmés kényszeres rendellenessége vagy hiperaktivitása is van.

Hogyan történik a kezelés

A Tourette-szindróma nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel kontrollálható. A kezelést neurológusnak kell irányítania, és általában csak akkor kezdődik, amikor a betegség tünetei befolyásolják a napi tevékenységeket vagy veszélyeztetik az ember életét. Ilyen esetekben a kezelés a következőkkel végezhető:

• Topiramát: ez egy olyan gyógyszer, amely segít enyhe vagy mérsékelt tikkek kezelésében, ha elhízás társul;
• Antipszichotikumok tipikusak, például haloperidol vagy pimozid; vagy atipikus, például aripiprazol, ziprasidone vagy risperidone;
• Botox injekciók: motoros tikokban használják a mozgások által érintett izom megbénítására, csökkentve a tikok megjelenését;
• Adrenerg inhibitorok: mint például a klonidin vagy a guanfacina, amelyek segítenek olyan viselkedési tünetek ellenőrzésében, mint például az impulzivitás és a dührohamok.

Bár számos olyan gyógyszer létezik, amely a Tourette-szindróma kezelésére utalhat, nem minden esetben kell gyógyszerekkel kezelni. Ideális esetben mindig konzultáljon pszichológussal vagy pszichiáterrel a legjobb kezelés meghatározásához, amely például csak pszichoterápiát vagy viselkedésterápiás foglalkozásokat tartalmazhat.

Szükséges-e, hogy a gyermek elhagyja az iskolát?

A Tourette-szindrómával diagnosztizált gyermeknek nem kell abbahagynia a tanulást, mert minden képessége van a tanulásra, mint minden másnak, akinek nincs ilyen szindróma. A gyermek folytathatja a normál iskolát, külön oktatás nélkül, de beszélni kell a tanárokkal, a koordinátorokkal és az igazgatókkal a gyermek egészségügyi problémájáról, hogy pozitív módon segíthessék fejlődésüket.

A tanárok és osztálytársak megfelelő tájékoztatása a szindróma tüneteiről és kezeléséről elősegíti a gyermek jobb megértését, elkerülve a depresszióhoz vezető elszigeteltséget. A gyógymódok hasznosak lehetnek a trükkök ellenőrzésében, de a pszichoterápiás foglalkozások is alapvető részét képezik a kezelésnek, mivel a gyermek ismeri egészségügyi problémáját, és nem tudja teljesen kontrollálni azt, gyakran bűnösnek és nem megfelelőnek érzi magát.