Tarzalagút-szindróma: fő tünetek, okok és kezelésük

Tartalom

• Fő tünetek
• A Tarzalagút-szindróma okai
• Milyen a kezelés

A tarzalagút szindróma a bokán és a talpán áthaladó ideg összenyomásának felel meg, fájdalmat, égő érzést és bizsergést eredményezve a bokában és a lábakban, ami járás közben súlyosbodik, de nyugalmi állapotban javul.

Ez a szindróma általában valamilyen olyan helyzet eredményeként következik be, amely a tarsal alagútban található szerkezetek, például törések vagy ficamok, vagy például olyan betegségek következménye, mint a cukorbetegség, a rheumatoid arthritis és a köszvény összenyomódását okozza.

Ha észlelik a tarsal alagút szindróma tüneteit, fontos, hogy forduljon az ortopédhez, hogy végezzen vizsgálatokat a szindróma diagnosztizálásának lehetővé tétele érdekében, és így a kezelés, amely általában fizikoterápiával jár, jelezhető.

Fő tünetek

A tarsal alagút szindróma fő tünete a bokában fellépő fájdalom, amely a bizsergés, zsibbadás, duzzanat és járási nehézségek mellett a talpakig, és egyes esetekben akár a lábujjakig is sugározhat. A tünetek gyaloglás, futás vagy bizonyos cipő viselése során súlyosbodnak, azonban a tünetek enyhülnek, ha nyugalomban van.

Súlyosabb esetekben, amikor az idegtömörítést nem azonosítják és nem kezelik, lehetséges, hogy a fájdalom pihenés alatt is fennáll.

A Tarzalagút-szindróma okai

A tarsális alagút szindróma a sípcsont idegének összenyomásához vezető helyzetek következménye, amelyek fő okai:

• Bokatörések és ficamok;
• Olyan betegségek, amelyek gyulladást és duzzanatot okozhatnak az ízületekben, például rheumatoid arthritis, cukorbetegség és köszvény;
• Szív- vagy veseelégtelenség következtében;
• Nem megfelelő cipő használata;
• A lábak rossz testtartása, vagyis amikor a bokák nagyon befelé vannak;
• Ciszták vagy visszerek jelenléte a helyszínen, mivel a helyi struktúrák összenyomódásához vezet.

Ha észlelik a tarsal alagút szindróma tüneteit, javasoljuk, hogy forduljon az ortopédhez, hogy végezzen vizsgálatokat a diagnózis befejezésének elősegítése érdekében, és ezáltal megkezdhető a kezelés. A diagnózist általában a lábak elemzésével és egy idegvezetési teszt elvégzésével állítják fel, amelynek során az orvos ellenőrzi, hogy az állítólag összenyomott ideg megfelelően továbbítja-e az ideginformációt. Így az idegvezetés vizsgálata nemcsak a diagnózis megkötését teszi lehetővé, hanem az elváltozás mértékének feltüntetését is.

Milyen a kezelés

A kezelés célja az ideg kibontása és ezáltal a tünetek enyhítése. Így az ortopéd javasolhatja a hely rögzítését a hely nyomásának csökkentése érdekében, valamint gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazását a tünetek enyhítésére és a felépülés felgyorsítására.

Ezenkívül ajánlott csökkenteni a fizikai tevékenységek gyakoriságát és intenzitását, amíg a tünetek nem javulnak, és megfelelő cipőt kell viselni, hogy ne növekedjen a nyomás a helyszínen, és következésképpen a szindróma súlyosbodjon.

Bizonyos esetekben az ortopédia javasolhat fizikoterápiás foglalkozásokat, amelyeket nyújtási gyakorlatokkal vagy ultrahangos kezelésekkel lehet elvégezni a terület dekompressziója és a tünetek javítása érdekében. A legsúlyosabb esetekben, amikor a gyógyszeres kezelés és a fizioterápia nem elegendő, műtétre lehet szükség a hely dekompresszálásához.