Bakteriális vaginosis terhesség alatt: mi lehet és hogyan kell kezelni
Tartalom
A bakteriális vaginosis az egyik leggyakoribb fertőzés a terhesség alatt, és főleg a terhességben gyakori hormonális változások következménye, amely a hüvelyi mikrobiota egyensúlyhiányához és a vaginosis jellegzetes jeleinek és tüneteinek megjelenéséhez vezet, például szürke váladék erős szag és égő vizeléskor.
A terhesség alatt a vaginózis általában a baktériummal társul Gardnerella vaginalis vagy Gardnerella mobiluncus és bár nem zavarja a csecsemő fejlődését, növelheti a korai születés, vagy akár a kis súlyú gyermek születésének kockázatát. Ezért bármilyen hüvelyi elváltozás esetén nagyon fontos a szülész vagy nőgyógyász konzultációja a probléma felismerése érdekében és a legmegfelelőbb kezelés megkezdése.
Fő tünetek
A legtöbb esetben a bakteriális vaginosis nem okoz tüneteket, ezért sok nő végül csak egy nőgyógyásznál vagy szülésznél végzett rutinvizsgálat során fedezi fel a fertőzést. Más nők azonban olyan tüneteket tapasztalhatnak, mint:
- Rossz szag, hasonló a korhadt halakhoz;
- Fehér vagy szürkés váladék;
- Égés vizelettel;
- Vörösség és viszketés a nemi szervek régiójában.
Ezeket a tüneteket összekeverhetjük a kandidózissal is, ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist a nőgyógyász állítsa fel, mivel a vaginosis és a candidiasis kezelése eltérő.
A bakteriális vaginosis diagnózisát a nő által bemutatott jelek és tünetek kiértékeléséből állítják ki, azon tesztek eredménye mellett, amelyeket például vizeletként vagy vizelettenyésztésként jelezhetnek. Értse meg, hogyan történik a bakteriális vaginosis diagnózisának felállítása.
Hogyan történik a kezelés
A terhességi bakteriális vaginosis kezelését mindig a szülésznek vagy a nőgyógyásznak kell irányítania, és általában akkor végezzük, amikor a terhes nőnek tünetei vannak, vagy például nagy a korai születés veszélye.
Így a kezelést orális antibiotikumok, például klindamicin vagy metronidazol alkalmazásával végezhetjük 7 napig, vagy antibiotikumokkal kenőcsben körülbelül 5 napig. A kezelési időt be kell tartani az orvos utasításai szerint, még akkor is, ha a tünetek előzetesen eltűnnek.