Vér-karbamid-nitrogén (BUN) teszt

Tartalom

• Miért történik egy BUN teszt?
• Hogyan készüljek fel egy BUN tesztre?
• Hogyan végezzük el a BUN tesztet?
• Mit jelentenek a BUN teszt eredményei?
• Milyen kockázatokkal jár a BUN teszt?
• Az elvitel

Mi az a BUN teszt?

Vér karbamid-nitrogén (BUN) tesztet használnak annak megállapítására, hogy a vesék mennyire működnek. Ezt úgy végzi, hogy megméri a karbamid-nitrogén mennyiségét a vérben. A karbamid-nitrogén olyan salakanyag, amely a májban keletkezik, amikor a test lebontja a fehérjéket. Normális esetben a vesék kiszűrik ezt a hulladékot, a vizeletürítés pedig eltávolítja a szervezetből.

A BUN szintje általában növekszik, ha a vese vagy a máj károsodik. A túl sok karbamid-nitrogén a vérben vese- vagy májproblémák jele lehet.

Miért történik egy BUN teszt?

A BUN teszt egy vérvizsgálat, amelyet leggyakrabban használnak a veseműködés értékelésére. A megfelelő diagnózis felállításához gyakran más vérvizsgálatokkal, például egy kreatinin vérvizsgálattal együtt történik.

A BUN teszt segíthet a következő állapotok diagnosztizálásában:

• májkárosodás
• alultápláltság
• rossz vérkeringés
• kiszáradás
• húgyúti elzáródás
• pangásos szívelégtelenség
• emésztőrendszeri vérzés

A teszt akár a dialízis kezelés hatékonyságának meghatározására is használható.

A BUN teszteket gyakran rendszeres ellenőrzések részeként, kórházi tartózkodás alatt, vagy a cukorbetegség kezelésében vagy után is elvégzik.

Míg a BUN-teszt a vér karbamid-nitrogén mennyiségét méri, nem azonosítja az átlagosnál alacsonyabb vagy alacsonyabb karbamid-nitrogén-szám okát.

Hogyan készüljek fel egy BUN tesztre?

A BUN teszt nem igényel különösebb előkészítést. Fontos azonban elmondani orvosának, ha vényköteles vagy vény nélkül kapható gyógyszereket szed. Bizonyos gyógyszerek befolyásolhatják a BUN szintjét.

Egyes gyógyszerek, beleértve a kloramfenikolt vagy a sztreptomicint, csökkenthetik a BUN szintjét. Más gyógyszerek, például bizonyos antibiotikumok és diuretikumok, növelhetik a BUN szintjét.

A gyakran felírt gyógyszerek, amelyek emelhetik a BUN szintjét, a következők:

• amfotericin B (AmBisome, Fungizone)
• karbamazepin (Tegretol)
• cefalosporinok, antibiotikumok csoportja
• furoszemid (Lasix)
• metotrexát
• metildopa
• rifampin (Rifadin)
• spironolakton (aldakton)
• tetraciklin (szumicin)
• tiazid diuretikumok
• vankomicin (vancocin)

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát, ha e gyógyszerek bármelyikét szedi. Orvosa figyelembe veszi ezeket az információkat a vizsgálati eredmények áttekintésekor.

Hogyan végezzük el a BUN tesztet?

A BUN teszt egy egyszerű teszt, amely magában foglal egy kis vérmintát.

Vérvétel előtt a szakember antiszeptikummal megtisztítja a felkar egyik területét. Rugalmas szalagot kötnek a karod köré, amitől az ereid megduzzadnak a vértől. Ezután a technikus steril tűt fog behúzni a vénába, és vért vesz a tűhöz rögzített csőbe. Enyhe vagy közepes fájdalmat érezhet, amikor a tű bemegy.

Miután elegendő vért gyűjtöttek, a technikus eltávolítja a tűt, és kötést alkalmaz a szúrás helyén. A vérmintáját laboratóriumba küldik vizsgálatra. Orvosa nyomon követi Önnel a teszt eredményeinek megvitatását.

Mit jelentenek a BUN teszt eredményei?

A BUN teszt eredményeit milligramm / deciliterben (mg / dL) mérjük. A normál BUN értékek általában nemtől és kortól függően változnak. Fontos megjegyezni azt is, hogy minden laboratóriumnak különböző tartományai vannak a normálistól.

Általában a normál BUN-szint a következő tartományokban esik:

• felnőtt férfiak: 8–24 mg / dl
• felnőtt nők: 6 - 21 mg / dl
• 1–17 éves gyermekek: 7–20 mg / dl

A 60 év feletti felnőttek normális BUN szintje valamivel magasabb, mint a 60 év alatti felnőttek normális szintje.

A magasabb BUN szintek a következőket jelezhetik:

• szívbetegség
• pangásos szívelégtelenség
• egy közelmúltbeli szívroham
• emésztőrendszeri vérzés
• kiszáradás
• magas fehérjeszint
• vesebetegség
• veseelégtelenség
• kiszáradás
• obstrukció a húgyutakban
• feszültség
• sokk

Ne feledje, hogy egyes gyógyszerek, például bizonyos antibiotikumok, emelhetik a BUN szintjét.

Az alacsonyabb BUN szintek a következőket jelezhetik:

• májelégtelenség
• alultápláltság
• a fehérje súlyos hiánya az étrendben
• túlfolyás

A vizsgálati eredményektől függően orvosa más vizsgálatokat is lefuttathat a diagnózis megerősítésére vagy kezelések ajánlására. A megfelelő hidratálás a leghatékonyabb módszer a BUN-szint csökkentésére. Az alacsony fehérjetartalmú étrend szintén hozzájárulhat a BUN-szint csökkentéséhez. A BUN-szint csökkentésére nem ajánlott gyógyszeres kezelés.

A kóros BUN-szint azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy vesebetegsége van. Bizonyos tényezők, mint például a kiszáradás, a terhesség, a magas vagy alacsony fehérjebevitel, a szteroidok és az öregedés befolyásolhatják a szintet anélkül, hogy jeleznék egészségügyi kockázatot.

Milyen kockázatokkal jár a BUN teszt?

Hacsak nem sürgősségi orvosi ellátást keres, a BUN teszt elvégzése után általában visszatérhet a szokásos tevékenységéhez. Mondja el orvosának, ha vérzési rendellenessége van, vagy bizonyos gyógyszereket szed, például vérhígítót. Ez a teszt során a vártnál nagyobb mértékben vérezhet.

A BUN-teszthez kapcsolódó mellékhatások a következők:

• vérzés a szúrás helyén
• véraláfutás a szúrás helyén
• vér felhalmozódása a bőr alatt
• fertőzés a szúrás helyén

Ritka esetekben az emberek könnyedén elájulnak vagy elájulnak, miután vért vettek. Értesítse orvosát, ha váratlan vagy elhúzódó mellékhatásokat tapasztal a teszt után.

Az elvitel

A BUN teszt egy gyors és egyszerű vérvizsgálat, amelyet általában használnak a veseműködés értékelésére. A rendellenesen magas vagy alacsony BUN-szint nem feltétlenül jelenti azt, hogy problémái vannak a vesefunkcióval. Ha orvosa gyanítja, hogy veseelégtelenségben vagy más egészségi állapotban szenved, további vizsgálatokat rendel el a diagnózis megerősítéséhez és az ok meghatározásához.