Rhabdomyolysis: mi ez, fő tünetek és kezelés

Tartalom

• Fő tünetek
• A diagnózis megerősítése
• Mi okozza a rabdomiolízist
• Hogyan történik a kezelés
• Lehetséges szövődmények

A rhabdomyolysis egy súlyos állapot, amelyet az izomrostok pusztulása jellemez, ami az izomsejtek belsejében jelen lévő komponensek - például kalcium, nátrium és kálium, mioglobin, kreatinofoszfokináz és piruvális transzamináz enzim (TGP) - felszabadulásához vezet a véráramban. Ezen anyagok nagy mennyisége a vérben erőhiányhoz, csökkent vizelethez, izomfáradtsághoz és veseelégtelenséghez vezethet, ha nem azonosítják és nem kezelik.

Mivel a felszabaduló anyagok nagy mennyiségben mérgezőek, fontos, hogy a kezelést a lehető leghamarabb elkezdjék, és a rhabdomyolysis gyanúja esetén ajánlatos kórházba vagy sürgősségi helyiségbe menni. A rhabdomyolysis a megerőltető és hosszú ideig tartó fizikai tevékenységek miatt vagy a test izomzatának közvetlen vagy közvetett traumája következtében következhet be, ezért fontos azonosítani az okot is, hogy a kezelés célzottabb legyen.

Fő tünetek

A rhabdomyolysis tünetei az izomsejtek belsejéből felszabaduló enzimek keringő mennyiségétől függően változhatnak, a leggyakoribb tünetek:

• Izom fájdalom;
• Erő hiánya;
• Nehézségek a lábak vagy a karok mozgatásában;
• Izommerevség;
• Ízületi fájdalom;
• A vizelet kis mennyiségben és nagyon sötét, hasonló a coca-cola színéhez.

Ezen tünetek mellett általánosabb jelek is megjelenhetnek, például láz, hányinger, hasi fájdalom, általános fáradtság érzése, hányás, zavartság és izgatottság. Mivel a tünetek az okoktól és az egyes emberek testétől függően változnak, meglehetősen nehéz lehet a rhabdomyolysis esetét azonosítani.

Ezért a rabdomiolízis azonosítása és a szövődmények megelőzése érdekében fontos, hogy kórházba menjen specifikus vizsgálatokra a betegség azonosítása érdekében, hogy lehetővé váljon a legmegfelelőbb kezelés megkezdése.

A diagnózis megerősítése

A rabdomiolysis diagnózisát általában az orvos állapítja meg, miután felmérte a személy tüneteit és kórtörténetét. Ezenkívül az orvos vér- és vizeletvizsgálatokat javasol a vérben keringő elektrolitok mennyiségének, valamint a mioglobin, a kreatin-foszfokináz és a TGP koncentrációjának ellenőrzésére. A vizeletvizsgálattal az orvos fel tudja mérni a mioglobin mennyiségét is, ami fontos a rabdomiolysis mértékének ismeretéhez, és hogy vannak-e veseelégtelenségre utaló jelek.

A mioglobin az egyik fő vizsgálat, amelyet az orvos kért, mert minél nagyobb az izomrostok pusztulása, annál nagyobb mennyiségű myoglobin szabadul fel a vérbe és a vizeletbe, így elég sötét marad. Ezenkívül minél nagyobb a felszabaduló myoglobin mennyisége, annál nagyobb az esélye a vesetubulusok elzáródásának, ami tubuláris sérülést és következésképpen akut veseelégtelenséget eredményezhet. Tudjon meg többet a mioglobinról.

Mi okozza a rabdomiolízist

A rhabdomyolysis általában a megerőltető és tartós fizikai aktivitás gyakorlása miatt következik be, ami túlzott izomstresszt eredményez. A rhabdomyolysis egyéb okai a következők:

• Súlyos balesetek, például nagy esések vagy közlekedési balesetek;
• Egyes gyógyszerek hosszan tartó alkalmazása, különösen antipszichotikumok vagy sztatinok;
• Drog használatafőleg kokain, heroin vagy amfetaminok;
• Hosszan tartó mozgásképtelenség ájulás vagy betegség miatt;
• Fertőzések, amely méreganyagok felhalmozódásához vezethet a szervezetben, ami a gyermekek rabdomiolízisének fő oka;
• Izombetegségek, például myopathia és gyermekbénulás;
• A testhőmérséklet változása.

Ezenkívül a rabdomiolízis a túlzott alkoholtartalmú italok fogyasztása, az áramütés, az anyagcsere-betegségek és a stroke következménye is lehet.

Hogyan történik a kezelés

Ha a rhabdomyolysisnek nincsenek szövődményei, általában néhány nap vagy hét alatt megszűnik. Bizonyos esetekben azonban szükség lehet a kórházba felvett személlyel történő kezelésre, hogy a szérumot közvetlenül a vénába juttassák, hogy elkerüljék a betegség súlyos szövődményeit, például dehidrációt vagy veseelégtelenséget, amelyet a túlzott izom okoz. hulladék a vérben.

Ezenkívül fontos meghatározni a rhabdomyolysis okát, hogy szükség esetén megfelelő kezelést indítson. Ha például valamilyen gyógyszer alkalmazása okozza, akkor hagyja abba a szedését, és az orvosi tanács szerint váltson másik gyógyszerre.

A kezelés időtartama a páciens okától és alakulásától függően változik, és a kórházi kezelés során mandzsettára van szükség a napi vizelet mennyiségének felméréséhez, és más vesevizsgálatok elvégzésére, hogy a vesefunkciót ne befolyásolják. A beteget általában akkor engedik ki, ha a tesztek normálisak, és nincs veszély a veseelégtelenség kialakulására.

A legsúlyosabb esetekben, amikor a vesék kevés vizeletet termelnek, az orvos dialízist írhat elő a veseműködés elősegítése érdekében, megszüntetve a vérből a felesleges anyagokat, amelyek akadályozhatják a kezelést.

Lehetséges szövődmények

A rabdomiolízis legsúlyosabb és leggyakoribb szövődménye a vesekárosodás megjelenése, amely végül veseelégtelenséget okozhat. A maradékanyagok jelenléte a vérben azonban a szervezet kálium- és foszforszintjének növekedéséhez is vezet, ami végül befolyásolhatja a szív működését.

Ritkább helyzetekben felmerülhet egy másik, rekesz-szindrómának nevezett szindróma is, amelyben a vérkeringés a test egy régiójában, például lábakban, karokban vagy a has egyes izmaiban sérül, ami szöveti halált okoz. Értse meg, mi a rekesz szindróma.