Deperszonalizációs rendellenesség: mi ez, a tünetek és hogyan kell kezelni

Tartalom

• Fő tünetek
• Hogyan lehet megerősíteni
• Ki a leginkább veszélyeztetett
• Hogyan történik a kezelés

A deperszonalizációs rendellenesség vagy depersonifikációs szindróma olyan betegség, amelyben az ember úgy érzi, hogy nem kapcsolódik saját testéhez, mintha önmagának külső megfigyelője lenne. Gyakori, hogy a megvalósítás hiányának tünetei is vannak, ami azt jelenti, hogy megváltozik az általa érintett környezet felfogása, mintha minden irreális vagy mesterséges lenne körülötte.

Ez a szindróma hirtelen vagy fokozatosan jelentkezhet, és bár egészséges embereknél megjelenhet, stressz, intenzív fáradtság vagy drogfogyasztás esetén, nagyon összefügg a pszichiátriai betegségekkel, például depresszióval, szorongásos rendellenességekkel vagy skizofrénia, vagy neurológiai betegségekkel. epilepszia, migrén vagy agykárosodás.

A depersonizációs rendellenesség kezeléséhez pszichiáterrel kell konzultálni, aki irányítja az olyan gyógyszerek, mint az antidepresszánsok és szorongásoldók, valamint a pszichoterápia alkalmazását.

Fő tünetek

Deperszonalizációs és derealizációs rendellenesség esetén a személy megváltoztatja az érzelmeit, olyan tünetek kialakulásával, mint:

1. Az az érzés, hogy a tested külső megfigyelője vagy, hogy a test nem tartozik rád;
2. Felfogás, hogy külön vagy önmagadtól és a környezettől;
3. Furcsaság érzése;
4. Ha a tükörbe néz, és nem ismeri fel önmagát;
5. Kételkedni abban, hogy bizonyos dolgok valóban történtek-e velük, vagy csak álmodták vagy elképzelték ezeket.
6. Valahol lenni és nem tudni, hogyan került oda, vagy csinált valamit, és nem emlékszik, hogyan;
7. Egyes családtagok fel nem ismerése vagy a fontos életesemények nem;
8. Érzelmek hiánya vagy fájdalom érzése bizonyos időpontokban;
9. Két különböző embernek érzem magam, mert viselkedésüket egyik helyzetről a másikra változtatják;
10. Olyan érzés, mintha minden elmosódott volna, oly módon, hogy az emberek és a dolgok messze vagy nem egyértelműek, mintha álmodoznál.

Így ebben a szindrómában az embernek az lehet az érzése, hogy álmodozik, vagy hogy amit tapasztal, az nem valós, ezért gyakran előfordul, hogy ezt a szindrómát összekeverik természetfeletti eseményekkel.

A rendellenesség hirtelen vagy fokozatosan jelentkezhet, és egyéb pszichiátriai tünetek, például hangulatváltozások, szorongás és egyéb pszichiátriai rendellenességek is gyakoriak. Bizonyos esetekben a deperszonalizáció egyetlen epizódot jelenthet hónapokig vagy évekig, és ezután folytonossá válik.

Hogyan lehet megerősíteni

Deperszonalizációs rendellenességre utaló tünetek esetén konzultálni kell a pszichiáterrel, aki megerősítheti a diagnózist ezen tünetek intenzitásának és gyakoriságának felmérésével.

Fontos megjegyezni, hogy nem ritka, hogy az e szindrómára utaló tünetek némelyike ​​külön-külön, egyszerre fordul elő, azonban ha tartósak vagy mindig előfordulnak, aggódni kell.

Ki a leginkább veszélyeztetett

A deperszonalizációs szindróma gyakoribb azoknál az embereknél, akiknek a következő kockázati tényezői vannak:

• Depresszió;
• Pánik szindróma;
• Skizofrénia;
• Neurológiai betegségek, például epilepszia, agydaganat vagy migrén;
• Intenzív stressz;
• Lelki terror;
• Hosszú alváshiány;
• Gyermekkori trauma, különösen fizikai vagy pszichológiai bántalmazás vagy bántalmazás.

Ezenkívül ez a rendellenesség kábítószer-használatból is származhat, mint pl kannabisz vagy más hallucinogén gyógyszerek. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszerek általában nagyon összefüggenek a pszichiátriai betegségek kialakulásával. Megérteni, hogy milyen típusú gyógyszerek és azok egészségügyi következményei.

Hogyan történik a kezelés

A deperszonalizációs rendellenesség gyógyítható, kezelését pszichiáter és pszichológus irányítja. A pszichoterápia a kezelés fő formája, és magában foglalja például a pszichoanalízis technikákat és a kognitív-viselkedési terápiákat, amelyek nagyon fontosak az érzelmek kontrollálásában és a tünetek csökkentésében.

A pszichiáter olyan gyógyszereket is felírhat, amelyek segítenek a szorongás és a hangulatváltozások ellenőrzésében, szorongásoldó vagy antidepresszáns gyógyszerekkel, például Clonazepam, Fluoxetin vagy Clomipramine.