Endogén depresszió

Tartalom

• Miben különbözik az endogén depresszió az exogén depressziótól?
• Melyek az endogén depresszió tünetei?
• Hogyan diagnosztizálják az endogén depressziót?
• Hogyan kezelik az endogén depressziót?
• Gyógyszerek
• Terápia
• Elektrokonvulzív terápia (ECT)
• Életmódbeli változások
• Mi a kilátás az endogén depresszióban szenvedők számára?
• Források az endogén depresszióban szenvedők számára
• Támogató csoportok
• Öngyilkossági segélyvonal
• Az öngyilkosság megelőzése

Mi az endogén depresszió?

Az endogén depresszió egyfajta súlyos depressziós rendellenesség (MDD). Noha korábban különálló rendellenességnek tekintették, az endogén depressziót ma már ritkán diagnosztizálják. Ehelyett jelenleg MDD-ként diagnosztizálják. Az MDD, más néven klinikai depresszió, olyan hangulati rendellenesség, amelyet hosszan tartó, tartós és intenzív szomorúságérzés jellemez. Ezek az érzések negatívan befolyásolják a hangulatot és a viselkedést, valamint a különféle fizikai funkciókat, beleértve az alvást és az étvágyat. Az Egyesült Államokban a felnőttek közel 7 százaléka tapasztal MDD-t évente. A kutatók nem tudják a depresszió pontos okát. Úgy vélik azonban, hogy a következők kombinációja okozhatja:

• genetikai tényezők
• biológiai tényezők
• pszichológiai tényezők
• környezeti tényezők

Néhány ember depressziósá válik, miután elvesztette szeretett emberét, megszüntette a kapcsolatot vagy traumát élt át. Az endogén depresszió azonban nyilvánvaló stresszes esemény vagy egyéb kiváltó tényező nélkül jelentkezik. A tünetek gyakran hirtelen és nyilvánvaló ok nélkül jelentkeznek.

Miben különbözik az endogén depresszió az exogén depressziótól?

A kutatók az endogén depressziót és az exogén depressziót megkülönböztették az MDD megjelenése előtti stresszes esemény jelenléte vagy hiánya alapján:

Az endogén depresszió stressz vagy trauma jelenléte nélkül jelentkezik. Más szóval, nincs nyilvánvaló külső oka. Ehelyett elsősorban genetikai és biológiai tényezők okozhatják. Ezért nevezhetjük az endogén depressziót „biológiai alapú” depressziónak is.

Az exogén depresszió egy stresszes vagy traumatikus esemény bekövetkezése után következik be. Ezt a típusú depressziót gyakrabban „reaktív” depressziónak nevezik.

A mentálhigiénés szakemberek korábban megkülönböztették ezt a két MDD-t, de ez már nem így van. A legtöbb mentálhigiénés szakember most általános tünetek alapján diagnosztizálja az MDD-t.

Melyek az endogén depresszió tünetei?

Az endogén depresszióban szenvedők hirtelen és nyilvánvaló ok nélkül kezdenek jelentkezni a tüneteken. A tünetek típusa, gyakorisága és súlyossága személyenként változhat.

Az endogén depresszió tünetei hasonlóak az MDD tüneteihez. Tartalmazzák:

• tartós szomorúság vagy reménytelenség érzése
• érdeklődésének elvesztése olyan tevékenységek vagy hobbik iránt, amelyek egykor kellemesek voltak, ideértve a szexet is
• fáradtság
• motiváció hiánya
• koncentrációs, gondolkodási vagy döntési problémák
• nehéz elaludni vagy aludni
• társadalmi elkülönülés
• öngyilkosság gondolatai
• fejfájás
• izomfájdalom
• étvágytalanság vagy túlevés

Hogyan diagnosztizálják az endogén depressziót?

Az alapellátást nyújtó szolgáltató vagy a mentális egészségügyi szakember diagnosztizálhatja az MDD-t. Először megkérdezik Önt a kórtörténetéről. Ügyeljen arra, hogy értesítse őket minden szedett gyógyszerről, valamint a meglévő orvosi vagy mentális egészségi állapotról. Hasznos azt is elmondani nekik, ha valamelyik családtagjának van MDD-je vagy volt-e korábban.

Az egészségügyi szolgáltató is megkérdezi Önt a tüneteiről. Tudni akarják, hogy a tünetek mikor kezdődtek, és hogy kezdődtek-e, miután Ön stresszes vagy traumatikus eseményt tapasztalt. Az egészségügyi szolgáltató kérdőíveket is adhat Önnek, amelyek megvizsgálják, hogyan érzi magát. Ezek a kérdőívek segíthetnek abban, hogy megállapítsák, van-e Önnek MDD-je.

Az MDD diagnosztizálásához meg kell felelnie a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM) felsorolt ​​feltételeknek. Ezt a kézikönyvet a mentálhigiénés szakemberek gyakran használják a mentális egészségi állapotok diagnosztizálására. Az MDD diagnózisának fő kritériuma a „depressziós hangulat vagy az érdeklődés vagy az öröm elvesztése a napi tevékenységekben, több mint két hétig”.

Noha a kézikönyv a depresszió endogén és exogén formáinak megkülönböztetésére szolgál, a jelenlegi változat már nem biztosítja ezt a különbséget. A mentálhigiénés szakemberek diagnosztizálhatják az endogén depressziót, ha az MDD tünetei nyilvánvaló ok nélkül jelentkeznek.

Hogyan kezelik az endogén depressziót?

Az MDD legyőzése nem könnyű feladat, de a tüneteket gyógyszeres kezelés és terápia kombinációjával lehet kezelni.

Gyógyszerek

Az MDD-s betegek kezelésére használt leggyakoribb gyógyszerek közé tartoznak a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k), valamint a szelektív szerotonin- és norepinefrin-újrafelvétel-gátlók (SNRI-k). Lehet, hogy néhány embernek triciklusos antidepresszánsokat (TCA) írnak fel, de ezeket a gyógyszereket nem használják olyan kiterjedten, mint egykor. Ezek a gyógyszerek növelik bizonyos agyi vegyi anyagok szintjét, ami a depressziós tünetek csökkenését eredményezi.

Az SSRI-k egyfajta antidepresszáns gyógyszerek, amelyeket MDD-ben szenvedő emberek szedhetnek. Az SSRI-k például:

• paroxetin (Paxil)
• fluoxetin (Prozac)
• szertralin (Zoloft)
• eszcitalopram (Lexapro)
• citalopram (Celexa)

Az SSRI-k eleinte fejfájást, hányingert és álmatlanságot okozhatnak. Ezek a mellékhatások azonban általában rövid idő után elmúlnak.

Az SNRI-k egy másik típusú antidepresszáns gyógyszerek, amelyek felhasználhatók MDD-ben szenvedő emberek kezelésére. Az SNRI-k például:

• venlafaxin (Effexor)
• duloxetin (Cymbalta)
• desvenlafaxine (Pristiq)

Bizonyos esetekben a TCA-k kezelési módszerként alkalmazhatók MDD-ben szenvedők számára. A TCA-k példái a következők:

• trimipramin (Surmontil)
• imipramin (tofranil)
• nortriptilin (Pamelor)

A TCA mellékhatásai néha súlyosabbak lehetnek, mint más antidepresszánsoké. A TCA-k álmosságot, szédülést és súlygyarapodást okozhatnak. Gondosan olvassa el a gyógyszertár által nyújtott információkat, és ha bármilyen kérdése van, forduljon orvosához. A gyógyszert általában legalább négy-hat hétig kell szedni, mielőtt a tünetek javulni kezdenek. Bizonyos esetekben akár 12 hétig is eltarthat, amíg a tünetek javulnak.

Ha úgy tűnik, hogy egy bizonyos gyógyszer nem működik, beszéljen szolgáltatójával arról, hogy váltson egy másik gyógyszerre. Az Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NAMI) szerint azoknak az embereknek, akik nem lettek jobbak az első antidepresszáns gyógyszer bevétele után, sokkal nagyobb esélyük volt a javulásra, amikor újabb gyógyszert vagy kezelések kombinációját próbálták ki.

Még akkor is, ha a tünetek javulni kezdenek, folytassa a gyógyszer szedését. Csak a szolgáltató felügyelete mellett szabad abbahagynia a gyógyszer szedését. Lehet, hogy egyszerre fokozatosan kell abbahagynia a gyógyszert. Az antidepresszáns hirtelen abbahagyása elvonási tünetekhez vezethet. Az MDD tünetei szintén visszatérhetnek, ha a kezelést túl korán fejezik be.

Terápia

A pszichoterápia, más néven beszélgetésterápia, magában foglalja a terapeutával való rendszeres találkozást. Ez a fajta terápia segíthet megbirkózni állapotával és a kapcsolódó kérdésekkel. A pszichoterápia két fő típusa a kognitív viselkedésterápia (CBT) és az interperszonális terápia (IPT).

A CBT segíthet a negatív hiedelmek egészséges, pozitívakkal való helyettesítésében. A pozitív gondolkodás szándékos gyakorlásával és a negatív gondolatok korlátozásával javíthatja az agy reagálását a negatív helyzetekre.

Az IPT segíthet a problémás kapcsolatokban való munkában, amelyek hozzájárulhatnak az állapotához.

A legtöbb esetben a gyógyszeres kezelés és a terápia kombinációja hatékony az MDD-s betegek kezelésében.

Elektrokonvulzív terápia (ECT)

Elektrokonvulzív terápia (ECT) elvégezhető, ha a tünetek nem javulnak a gyógyszeres kezeléssel és a terápiával. Az ECT magában foglalja az elektródák rögzítését a fejhez, amelyek villamos energia impulzusokat juttatnak az agyba, rövid rohamot kiváltva. Ez a fajta kezelés nem annyira ijesztő, mint amilyennek hangzik, és az évek során rendkívül javult. Segíthet az endogén depresszióban szenvedők kezelésében az agy kémiai kölcsönhatásainak megváltoztatásával.

Életmódbeli változások

Az életmód és a mindennapi tevékenységek bizonyos módosítása szintén segíthet az endogén depresszió tüneteinek javításában. Még akkor is, ha a tevékenységek eleinte nem élvezetesek, a tested és az elméd idővel alkalmazkodni fog. Íme néhány dolog, amit kipróbálhat:

• Menjen kifelé, és tegyen valami aktívat, például túrázzon vagy kerékpározzon.
• Vegyen részt olyan tevékenységekben, amelyek tetszettek, mielőtt depressziós lett.
• Töltsön időt más emberekkel, beleértve a barátait és szeretteit.
• Írjon egy naplóba.
• Minden este aludjon legalább hat órát.
• Tartson egészséges étrendet, amely teljes kiőrlésű gabonából, sovány fehérjéből és zöldségekből áll.

Mi a kilátás az endogén depresszióban szenvedők számára?

Az MDD-ben szenvedők többsége jobbá válik, ha betartja kezelési tervét. Az antidepresszánsok kezelésének megkezdése után általában néhány hétig tart a tünetek javulása. Másoknak szükségük lehet néhány különféle antidepresszáns kipróbálására, mielőtt észrevennék a változást.

A gyógyulás hossza attól is függ, hogy milyen korán kapják meg a kezelést. Kezelés nélkül az MDD több hónapig vagy akár évekig is eltarthat. A kezelés megkezdése után azonban a tünetek két-három hónapon belül elmúlhatnak.

Még akkor is, ha a tünetek enyhülni kezdenek, fontos az összes előírt gyógyszer szedése, kivéve, ha a gyógyszert felíró szolgáltató azt mondja, hogy rendben van abbahagyni. A kezelés túl korai befejezése relapszushoz vagy megvonási tünetekhez vezethet, amelyeket antidepresszáns-abbahagyási szindrómának neveznek.

Források az endogén depresszióban szenvedők számára

Számos személyes és online támogató csoport, valamint egyéb források állnak rendelkezésre az MDD-vel küzdő emberek számára.

Támogató csoportok

Számos szervezet, például a Mentális Betegségek Országos Szövetsége oktatást, támogató csoportokat és tanácsadást kínál. A munkavállalói segítségnyújtási programok és a vallási csoportok segítséget nyújthatnak az endogén depresszióban szenvedők számára is.

Öngyilkossági segélyvonal

Tárcsázza a 911-et, vagy azonnal menjen az ügyeletre, ha arra gondol, hogy ártson magának vagy másoknak. Hívhatja a National Suicide Prevention Lifeline telefonszámot a 800-273-TALK telefonszámon (8255). Ez a szolgáltatás a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhető. Online beszélgethet velük is.

Az öngyilkosság megelőzése

Ha úgy gondolja, hogy valakit közvetlen veszély fenyeget az önkárosítással vagy egy másik személy megsértésével:

• Hívja a 911-et vagy a helyi segélyhívó számot.
• Addig maradjon az illetőnél, amíg segítség nem érkezik.
• Távolítson el minden fegyvert, kést, gyógyszert vagy egyéb dolgot, amely kárt okozhat.
• Figyeljen, de ne ítélkezzen, ne vitatkozzon, ne fenyegessen és ne kiabáljon.

Ha úgy gondolja, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat, kérjen segítséget egy válság- vagy öngyilkosságmegelőzési forródróttól. Próbálja ki a National Suicide Prevention Lifeline telefonszámot a 800-273-8255 telefonszámon.

Források: Országos öngyilkosság-megelőzési életvonal és Anyagokkal való visszaélés és a mentálhigiénés szolgáltatások adminisztrációja