Farmakokinetika és farmakodinamika: mi ez és mi a különbség

Tartalom

• Farmakokinetika
• 1. Felszívódás
• 2. Terjesztés
• 3. Anyagcsere
• 4. Kiválasztás
• Farmakodinamika
• 1. A cselekvés helye
• 2. Hatásmechanizmus
• 3. Terápiás hatás

A farmakokinetika és a farmakodinamika különálló fogalmak, amelyek összefüggenek a gyógyszerek testre gyakorolt ​​hatásával és fordítva.

A farmakokinetika annak az útnak a vizsgálata, amelyet a gyógyszer a szervezetben megtesz, mivel a szervezetbe jut, amíg ki nem választódik, míg a farmakodinamika ennek a gyógyszernek a kötődési hellyel való kölcsönhatásának tanulmányozásából áll, amely ezen az úton fog bekövetkezni.

Farmakokinetika

A farmakokinetika abból áll, hogy tanulmányozzuk a gyógyszer útját a beadás pillanatától a eliminációjáig, abszorpciós, eloszlási, anyagcsere- és kiválasztási folyamatokon keresztül. Ily módon a gyógyszer megtalálja a kapcsolódási helyet.

1. Felszívódás

Az abszorpció abból áll, hogy a gyógyszer átjut a beadás helyétől a vérkeringésig. Az alkalmazás történhet enterálisan, ami azt jelenti, hogy a gyógyszert orálisan, szublingválisan vagy rektálisan vagy parenterálisan adják be, ami azt jelenti, hogy a gyógyszert intravénásan, szubkután, intradermálisan vagy intramuszkulárisan adják be.

2. Terjesztés

Az eloszlás abból az útból áll, amelyet a gyógyszer megtesz, miután átlépte a bélhám gátját a véráramba, amely lehet szabad formában vagy kapcsolódhat a plazmafehérjékhez, majd több helyre is eljuthat:

• A terápiás hatás helye, ahol a kívánt hatást fejti ki;
• Szövettartályok, ahol terápiás hatás nélkül felhalmozódnak;
• Váratlan cselekvés helye, ahol nem kívánt műveletet hajt végre, mellékhatásokat okozva;
• Metabolizálódás helye, amely fokozhatja a hatásukat vagy inaktiválódhat;
• Helyek, ahol kiválasztódnak.

Amikor egy gyógyszer kötődik a plazmafehérjékhez, nem lépheti át a gátat, hogy elérje a szövetet, és terápiás hatást fejtsen ki, így egy olyan gyógyszer, amelynek nagy affinitása van ezekhez a fehérjékhez, kevésbé oszlik meg és metabolizálódik. A testben eltöltött idő azonban hosszabb lesz, mert a hatóanyagnak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elérje a hatás helyét és eliminálódjon.

3. Anyagcsere

Az anyagcsere nagyrészt a májban fordul elő, és a következők történhetnek:

• Inaktiváljon egy anyagot, amely a leggyakoribb;
• Elősegíti a kiválasztást, polárosabb és vízoldékonyabb metabolitok képződésével a könnyebb elimináció érdekében;
• Aktiválja az eredetileg inaktív vegyületeket, megváltoztatva azok farmakokinetikai profilját és aktív metabolitokat képezve.

A gyógyszercsere ritkábban fordulhat elő a tüdőben, a vesében és a mellékvesékben is.

4. Kiválasztás

A kiválasztás a vegyület különféle struktúrák útján történő eltávolításából áll, főleg a vesében, amelyben az elimináció a vizelettel történik. Ezenkívül a metabolitok más struktúrákon keresztül is megszüntethetők, például a belekben, a székletben, a tüdőben, ha illékonyak, és a bőrben izzadsággal, anyatejjel vagy könnyekkel.

Számos tényező befolyásolhatja a farmakokinetikát, mint például életkor, nem, testtömeg, betegségek és bizonyos szervek működési zavarai vagy szokásai, például a dohányzás és az alkoholfogyasztás.

Farmakodinamika

A farmakodinamika abból áll, hogy tanulmányozzák a gyógyszerek kölcsönhatásait a receptorokkal, ahol terápiás hatást váltva gyakorolják hatásmechanizmusukat.

1. A cselekvés helye

A cselekvési helyek azok a helyek, ahol az endogén anyagok, amelyek a szervezet által termelt anyagok, vagy a gyógyszerek esetében exogén anyagok, kölcsönhatásba lépnek, és farmakológiai választ eredményeznek. A hatóanyagok hatásának fő célpontjai azok a receptorok, amelyekben szokás endogén anyagokat, ioncsatornákat, transzportereket, enzimeket és strukturális fehérjéket megkötni.

2. Hatásmechanizmus

A hatásmechanizmus az a kémiai kölcsönhatás, amelyet egy adott hatóanyag a receptorral folytat, terápiás választ kiváltva.

3. Terápiás hatás

A terápiás hatás az a jótékony és kívánt hatás, amelyet a gyógyszer a testre gyakorol, ha beadják.