Húgyhólyagrák fut-e a családokban?

Tartalom

• Okoz
• Kockázati tényezők
• Előfordulása
• Tünetek
• Húgyhólyagrák vizsgálata
• Szűrési eljárások
• Kezelés
• Outlook
• Következő lépések

A húgyhólyagra számos típusú rák hathat. Szokatlan, hogy a hólyagrák családokban fut, de egyes típusoknak örökletes kapcsolata lehet.

Ha egy vagy több húgyhólyagrákos családtag van, nem jelenti azt, hogy megkapja ezt a betegséget. Bár a genetika szerepet játszhat, a kockázatot befolyásoló egyéb tényezők, például az életmódválasztás, az ön ellenőrzése alatt állnak.

Okoz

A dohányzás megháromszorozza a hólyagrák kialakulásának kockázatát. Az összes hólyagrák fele a dohányzáshoz kapcsolódik.

Néhány hólyagrákban szenvedő embernek ritka mutációja van az RB1 génben. Ez a gén retinoblasztómát, egy szemrákot okozhat. Emellett növelheti a hólyagrák kockázatát. Ez a génmutáció öröklődhet.

Más örökletes és ritka genetikai szindrómák növelhetik a hólyagrák kockázatát. Az egyik a Cowden-szindróma, amely több nem rákos daganatot okoz, úgynevezett hamartómákat. A másik a Lynch-szindróma, amely szorosabban kapcsolódik a vastagbélrák fokozott kockázatához.

Kockázati tényezők

A húgyhólyagráknak számos lehetséges kockázati tényezője van, beleértve a következőket:

A hólyag fejlődésének születési rendellenességei: Két ritka születési rendellenesség növelheti a kockázatot. Az egyik egy maradék urachus. Az urachus születése előtt köti össze a hasát a hólyagjával. Születés előtt általában eltűnik. Ritka esetekben egy része megmaradhat és rákossá válhat.

A másik az exstrófia, amely akkor következik be, amikor a hólyag és az előtte lévő hasfal összeolvad a magzati fejlődés során. Ez a hólyagfal külső és szabaddá válik. A műtéti javítás után is ez a hiba növeli a hólyagrák kockázatát.

Előzetes rák diagnózis: A hólyagrák személyes kórtörténete növeli a betegség újbóli előfordulásának kockázatát. Más típusú rákos megbetegedések, például a húgyúti rák, szintén növelhetik a kockázatot.

Fertőzések: Krónikus hólyag- vagy húgyúti fertőzések növelhetik a kockázatot, beleértve azokat is, amelyeket a húgyhólyagkatéterek hosszan tartó használata okoz.

Paraziták: A parazita féreg által okozott fertőzés, az úgynevezett schistosomiasis kockázati tényező. Ez azonban az Egyesült Államokban nagyon ritkán fordul elő.

Etnikum: A fehér emberek nagyobb arányban kapnak hólyagrákot, mint a fekete emberek, a spanyolok és az ázsiaiak.

Kor: A hólyagrák kockázata az életkor előrehaladtával növekszik. A diagnózis átlagos életkora 73 év.

Nem: A férfiak háromszor-négyszer nagyobb eséllyel kapnak húgyhólyagrákot, mint a nők, bár a dohányzó nők nagyobb kockázatot jelenthetnek, mint azok, akik nem.

Átöröklés: Ha egy közeli családtagja van a betegségnek, növelheti a kockázatát, bár az örökletes hólyagrák ritka. A hólyagrák diagnózisa csoportosulhat azokban a családokban, amelyek állandóan ugyanazoknak a környezeti tényezőknek vannak kitéve, mint például a cigarettafüst vagy a vízben lévő arzén. Ez különbözik attól, hogy örökletes kapcsolat áll fenn.

Dohányzó: A cigarettázás és a hólyagrák közötti összefüggés jelentős. A jelenlegi dohányosok nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a volt dohányosok, de mindkét csoportnál nagyobb a kockázat, mint azoknál, akik soha nem dohányoztak.

Kémiai expozíció: A szennyezett ivóvízben lévő toxinoknak, például arzénnak való kitettség növeli a kockázatot. A textíliákkal, színezékekkel, festékekkel és nyomdaiparokkal foglalkozó emberek ki lehetnek téve a benzidinnek és a hólyagrákhoz kapcsolódó egyéb veszélyes vegyi anyagoknak. A dízelgőz jelentős expozíciója szintén tényező lehet.

Gyógyszer: A pioglitazont tartalmazó vényköteles gyógyszerek hosszú távú alkalmazása növelheti a kockázatot. Ezek közé tartozik a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt számos gyógyszer:

• pioglitazon (Actos)
• metformin-pioglitazon (Actoplus Met, Actoplus Met XR)
• glimepirid-pioglitazone (Duetact)

Egy másik gyógyszer, amely növelheti a kockázatot, a kemoterápiás gyógyszer, a ciklofoszfamid.

Gyenge folyadékbevitel: Azok az emberek, akik nem fogyasztanak elegendő vizet, fokozott kockázatot jelenthetnek, valószínűleg a húgyhólyagban felhalmozódó toxin miatt.

Előfordulása

Az Egyesült Államokban az emberek körülbelül 2,4 százalékánál diagnosztizálnak hólyagrákot valamikor életük során.

A hólyagráknak több fajtája létezik. A leggyakoribb az urothelialis carcinoma. Ez a rák a húgyhólyag belsejét szegélyező sejtekben kezdődik, és az összes hólyagrákot elszámolja. Kevésbé gyakori hólyagrák a laphámsejtes karcinóma és az adenokarcinóma.

Tünetek

A hólyagrák leggyakoribb korai tünete a vér a vizeletben vagy a hematuria. Ha hólyagrákja van, a vizelete rózsaszínű, élénkpiros vagy barna színű lehet. A vér csak akkor lehet látható, ha a vizeletet mikroszkóp alatt ellenőrizzük.

Egyéb korai tünetek a következők:

• hátfájás
• kismedencei fájdalom
• fájdalom vizelés közben
• gyakori vizelési igény

Húgyhólyagrák vizsgálata

A hólyagrák szűrése nem ajánlott átlagos kockázatú emberek számára.

A magas kockázatú egyéneknek meg kell beszélniük a rendszeres szűrést orvosukkal. Fokozott kockázatnak lehet kitéve, ha:

• rendszeresen vegyi anyagokkal érintkezzenek
• hólyaggal kapcsolatos születési rendellenességgel születtek
• személyes húgyhólyagrákja van
• erős dohányosok

Szűrési eljárások

Orvosa vizeletvizsgálat segítségével keresi a vizeletből származó vért. Ehhez a vizsgálathoz vizeletmintát kell szolgáltatnia. A vizeletvizsgálat nem nyújt végleges hólyagrák diagnózist, de első lépésként felhasználható.

Egyéb szűrővizsgálatok a következők:

• Vizelet citológia: Ez a teszt ellenőrzi a vizelet rákos sejtjeit. Ehhez vizeletminta is szükséges.
• Cisztoszkópia: E vizsgálat során orvosa egy keskeny, lencsével ellátott csövet helyez be a húgycsőbe, hogy lássa a hólyag belsejét. Helyi érzéstelenítést igényel.
• A hólyagdaganat transzuretrális reszekciója (TURBT): Ehhez a művelethez orvosa merev cisztoszkópot használ, amelynek végén huzalhurok található, hogy eltávolítsa a kóros szöveteket vagy daganatokat a hólyagból. A szövetet ezután laboratóriumba küldik elemzés céljából. Vagy általános érzéstelenítést, vagy regionális érzéstelenítést igényel. Ez az eljárás a korai stádiumú hólyagrák kezelésére is alkalmazható.
• Intravénás pyelogram: Ebben az eljárásban orvosa festéket injektál az ereibe. Ezután röntgensugarakat használnak a vesék, a hólyag és az ureter megtekintésére.
• CT vizsgálat: A CT-vizsgálat részletes vizuális információkat nyújt a hólyagjáról és a húgyutakról.

Ha hólyagrákot diagnosztizálnak Önnek, további vizsgálatokra lehet szüksége a rák stádiumának meghatározásához. Ezek közé tartozik a mellkas röntgen, a csont és az MRI vizsgálat.

Kezelés

A szükséges kezelés típusa függ a húgyhólyagrák stádiumától és fajtájától, valamint életkorától és általános egészségi állapotától. A kezelés magában foglalhatja:

• műtéti tumor eltávolítás, a hólyag egy részével vagy anélkül
• Immun terápia
• hólyag eltávolító műtét
• kemoterápia
• sugárzás

Outlook

A hólyagrák sikeresen gyógyítható, különösen akkor, ha korai stádiumában diagnosztizálják és kezelik. Kilátása a diagnózistól függ a színpadtól és általános egészségi állapotától.

Az American Cancer Society szerint az ötéves relatív túlélési arány az 1. stádiumban 88 százalék. Ez azt jelenti, hogy 5 év túlélési esélye 88% -kal magasabb, mint hólyagrák nélküli embernél.

A 2. szakasz esetében ez a szám 63, a 3. szakasz esetében 46 százalékra csökken. A 4. stádiumú vagy metasztatikus hólyagrák esetében az 5 éves túlélési arány 15 százalék.

Fontos megérteni, hogy ezek a számok becslések, és nem képesek megjósolni a túlélés esélyét. Ha a felsorolt ​​tünetek bármelyike ​​jelentkezik Önnél, azonnal keresse fel orvosát, hogy szükség esetén korán diagnosztizálható és kezelhető legyen.

Következő lépések

A hólyagrák legtöbb típusának elkerülésére a dohányzás abbahagyása a legjobb módszer. Fontos az is, hogy lehetőség szerint megvédje magát a környezetében található méreganyagoktól. Ha a munkahelyén rendszeresen ki van téve veszélyes vegyi anyagoknak, akkor viseljen védőfelszerelést, például kesztyűt és arcmaszkot.

Ha aggódik egy genetikai kapcsolat miatt, beszéljen családtagjaival. Kérjen meg tőlük egy-egy részletes egészségi állapotot, amely tartalmazza az életmódbeli szokásokat. Feltétlenül ossza meg ezeket az információkat orvosával. Ha orvosa úgy ítéli meg, hogy a kockázata magas, kérdezze meg őket, hogy rendszeres szűrővizsgálatokat kell-e tartania.