Ellenkező folyamatelmélet

Tartalom

• Mi az ellenfél folyamatelmélete a színes látásról?
• Ellenkező folyamatelmélet és trikromatikus elmélet
• Az ellenfél folyamatelmélete és érzelmei
• Az ellenfél folyamatelmélete működésben
• anyagok
• Módszer
• Érzelmi állapotok és az ellenfél folyamatelmélete
• Miért egyes kutatók nem támogatják Salamon ellenfél folyamatelméletét

Mi az ellenfél folyamatelmélete a színes látásról?

Az ellenfél folyamatelmélete azt sugallja, hogy az embereknek a színek érzékelését három ellentétes rendszer vezérli. Négy egyedi színre van szükség a színérzékelés jellemzésére: kék, sárga, piros és zöld. Ezen elmélet szerint látásunkban három ellentétes csatorna van. Ők:

• kék vagy sárga
• piros és zöld
• fekete vagy fehér

Egy árnyalatot legfeljebb két szín alapján érzékelhetünk, de egyszerre csak az egyik ellenkező színt érzékelhetjük. Az ellenfél folyamatelmélete azt javasolja, hogy a színpár egyik tagja elnyomja a másik színt. Például látunk sárgás-zöldeket és vöröses-sárgákat, de soha nem látunk vöröses-zöld vagy sárgás-kék színárnyalatot.

Az elméletet először Ewald Hering német fiziológus javasolta az 1800-as évek végén. Hering nem értett egyet korának vezető elméletével, amelyet a látáselmélet háromvarianciájának vagy trikromatikus elméletnek hívtak, és amelyet Hermann von Helmholtz állított elő. Ez az elmélet azt sugallta, hogy a színlátás három alapvető színen alapul: piros, zöld és kék. Ehelyett Hering azt hitte, hogy a színek megítélésének módja az ellentétes színek rendszerén alapul.

Ellenkező folyamatelmélet és trikromatikus elmélet

Mint fentebb említettük, Hering ellenfelének folyamataelmélete összecsapott a korában uralkodó trikromatikus elmélettel. Valójában Heringről ismert volt, hogy erőteljesen ellenzi von Helmholtz elméletét. Szóval melyik helyes?

Kiderült, hogy mindkét elméletre szükség van az emberi színes látás bonyolultságainak teljes leírásához.

A trikromatikus elmélet segít megmagyarázni, hogy az egyes kúpreceptorok miként érzékelik a fény különböző hullámhosszait. Másrészt az ellenfél folyamatelmélete megmagyarázza, hogy ezek a kúpok hogyan kapcsolódnak az idegsejtekhez, amelyek meghatározzák, hogyan érzékeljük az agyunk színét.

Más szavakkal, a trikromatikus elmélet megmagyarázza, hogyan történik a színlátás a receptorokon, míg az ellenfél folyamatelmélete értelmezi, hogyan történik a színes látás idegi szinten.

Az ellenfél folyamatelmélete és érzelmei

Az 1970-es években Richard Solomon pszichológus Hering elméletét az érzelmek és a motivációs állapotok elméletének megalkotására használta.

Salamon elmélete az érzelmeket ellentétek párjaként kezeli. Például néhány érzelmi ellentétes pár lehet:

• félelem és megkönnyebbülés
• öröm és fájdalom
• álmosság és izgalom
• depresszió és elégedettség

A Salamon ellenfél folyamatelmélete szerint egy érzelem kiváltására az ellenkező érzelem elnyomásával járunk.

Tegyük fel például, hogy díjat kap. Abban a pillanatban, amikor átadják a bizonyítványt, sok örömet és örömet érezhet. Egy órával a díj megszerzése után azonban kissé szomorú lehet. Ez a másodlagos reakció gyakran mélyebb és hosszabb ideig tart, mint a kezdeti reakció, de fokozatosan eltűnik.

Egy másik példa: a kisgyermekek ingerlékenyvé válnak vagy karácsonykor sírnak néhány órával az ajándékok megnyitása után. Salamon úgy gondolta, hogy az idegrendszer megpróbálja visszatérni a normál egyensúlyba.

Az inger ismételt kitettsége után a kezdeti érzelem csökken, és a másodlagos reakció intenzívebbé válik. Tehát az idő múlásával ez a „utóérzés” válhat a domináns érzelmekké, amelyek egy adott stimulushoz vagy eseményhez kapcsolódnak.

Az ellenfél folyamatelmélete működésben

Kipróbálhatja az ellenfél folyamatelméletét egy olyan kísérlettel, amely negatív utókép illúziót hoz létre.

Bámuljon az alábbi képen 20 másodpercig, majd nézze meg a képet követő fehér helyet, és pislogjon. Vegye figyelembe a látott utókép színét.

Ha inkább offline módban szeretné elvégezni a kísérletet, akkor a következőket teheti:

anyagok

• egy fehér papírlap
• egy kék, zöld, sárga vagy piros négyzet
• egy fehér négyzet, amely kisebb, mint a színes négyzet

Módszer

1. Helyezze a kis fehér négyzetet a nagyobb színes négyzet közepére.
2. Nézze meg a fehér négyzet közepét körülbelül 20-30 másodpercig.
3. Azonnal nézzen meg a sima fehér papírlapra, és pislogjon.
4. Vegye figyelembe a látott utókép színét.

Az utóképnek ellentétes színűnek kell lennie, mint amit éppen meredt, a kúpfáradásnak nevezett jelenség miatt. A szemben kúpnak nevezett sejtek vannak, amelyek receptorok a retinaban. Ezek a cellák segítenek nekünk a szín és a részletek meglátásában. Három különböző típus létezik:

• rövid hullámhossz
• középső hullámhossz
• hosszú hullámhossz

Ha egy bizonyos színt túl hosszú ideig bámul, akkor a szín észleléséért felelős kúpreceptorok fáradtságot vagy fáradtságot mutatnak. Az ellenkező színeket érzékelő kúpreceptorok azonban még frissek. Az ellenkező kúp receptorok már nem gátolják őket, és képesek erős jeleket küldeni. Tehát, amikor egy fehér teret néz, az agy értelmezi ezeket a jeleket, és ehelyett az ellentétes színeket látja.

A kimerült kúpok kevesebb, mint 30 másodperc alatt helyreállnak, és az utókép hamarosan eltűnik.

A kísérlet eredményei alátámasztják a színlátás ellenfél folyamatelméletét. A kép színének felfogását Hering ellentétes rendszerei szabályozzák. Az ellentétes színt csak akkor látjuk, ha a tényleges szín receptorai túl kimerültek ahhoz, hogy jelet küldjenek.

Érzelmi állapotok és az ellenfél folyamatelmélete

A Salamon ellenfél folyamatelmélete megmagyarázhatja, hogy a kellemetlen helyzetek miért lehetnek még mindig kifizetődőek. Lehet, hogy miért élvezhetik az emberek horror filmeket vagy olyan izgalmas kereső magatartást, mint az ejtőernyőzés. Ez még olyan jelenségeket is megmagyarázhat, mint a „magas a futó magas” és az önkárosító viselkedés, például a vágás.

Elmélete kidolgozása után Salamon alkalmazta azt a motivációra és a függőségre. Azt javasolta, hogy a kábítószer-függőség az öröm és az elvonási tünetek érzelmi párosításának eredménye.

A kábítószer-használók intenzíven élvezik az első kábítószer-használatot. De az idő múlásával az örömszintek csökkennek, és az elvonási tünetek fokozódnak. Ezután a gyógyszert gyakrabban és nagyobb mennyiségekben kell használniuk, hogy érezzék az örömüket és elkerüljék az elvonulás fájdalmát. Ez függőséghez vezet. A felhasználó már nem a gyógyszert veszi élvezetes hatásai miatt, hanem inkább az elvonási tünetek elkerülése érdekében.

Miért egyes kutatók nem támogatják Salamon ellenfél folyamatelméletét

Egyes kutatók nem teljes mértékben támogatják a Salamon ellenfél folyamatelméletét. Az egyik vizsgálatban a kutatók nem figyelték meg az elvonási válasz növekedését az inger ismételt kitettsége után.

Vannak jó példák, amelyek azt sugallják, hogy az ellenfél folyamatelmélete érvényes, ám máskor ez nem igaz. Ez sem teljesen magyarázza meg, mi történne olyan helyzetekben, amelyekben egyszerre több érzelmi stressz fordul elő.

A sok pszichológia elméletéhez hasonlóan, a Salamon ellenfél folyamatelméletét sem szabad a motiváció és a függőség egyetlen folyamatának tekinteni. Számos érzelmi és motivációs elmélet létezik, és az ellenfél folyamatelmélete csak egy. Valószínűleg számos különféle folyamat játszódik le.