Mi okozza a paratubális cisztát és hogyan kezelik?

Tartalom

• Mi a paratubalis ciszta és gyakori?
• Melyek a tünetek?
• Mi okozza a paratubalis cisztákat és kik vannak veszélyben?
• Hogyan diagnosztizálják a paratubális cisztákat?
• Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?
• Lehetségesek szövődmények?
• A paratubalis ciszták befolyásolják a termékenységet?
• Mi a kilátás?

Mi a paratubalis ciszta és gyakori?

A paratubális ciszta egy kapszulázott, folyadékkal töltött tasak. Néha paraovariás cisztának nevezik őket.

Ez a fajta ciszta egy petefészek vagy petevezeték közelében alakul ki, és nem fog ragaszkodni egyetlen belső szervhez sem. Ezek a ciszták gyakran önmagukban oldódnak fel, vagy nem diagnosztizálhatók, ezért ismeretlenek.

A kicsi, paratubális ciszták a 30 és 40 év közötti nőknél fordulnak elő. A megnagyobbodott ciszták inkább a lányoknál és a fiatalabb nőknél fordulnak elő.

Olvassa tovább, hogy többet megtudjon arról, hogyan mutatják be őket, mi okozza őket és hogyan bánnak velük.

Melyek a tünetek?

A paratubális ciszták általában kicsiek, átmérőjük 2 és 20 mm között mozog. Amikor ilyen méretűek maradnak, általában tünetmentesek. Orvosa nőgyógyászati ​​vizsga vagy nem kapcsolódó műtéti beavatkozás során fedezheti fel.

A nagy, megrepedt vagy megcsavarodott paratubalis ciszták kismedencei vagy hasi fájdalmat okozhatnak.

Mi okozza a paratubalis cisztákat és kik vannak veszélyben?

Amikor a magzatok kialakulnak, mindegyik tartalmaz egy embrionális szerkezetet, amelyet wolffi csatornának neveznek. Az embrió ezen területén képződnek a férfi nemi szervek.

Ha a magzat női nemi szerveket kezd kialakítani, a csatorna összezsugorodik. Néha maradnak a csatorna nyomai. A paratubalis ciszták kinőhetnek ezekből a maradványokból.

A ciszták a paramesonephronticus (Müllerianus) csatorna maradványaiból is kialakulhatnak. Ez az embrionális szerkezet, ahol a női nemi szervek nőnek.

A paratubális cisztáknak nincsenek ismert kockázati tényezői.

Hogyan diagnosztizálják a paratubális cisztákat?

Ha kismedencei vagy hasi fájdalmat tapasztal, keresse fel orvosát. Felülvizsgálják a tüneteit és kórtörténetét, majd fizikai vizsgálatot végeznek az érzékenység területeinek ellenőrzésére.

Ezen diagnosztikai tesztek közül egyet vagy többet is használhatnak:

• Kismedencei ultrahang vagy hasi ultrahang. Ezek az orvosi képalkotó vizsgálatok ultrahangos frekvenciás rezgésekkel továbbítják a medence régió vizuális képeit a számítógép képernyőjére.
• MRI. Ez a teszt segíti orvosát annak megállapításában, hogy a ciszta rosszindulatú-e. Használható a ciszta növekedésének követésére is.
• Vérvétel. Ha rosszindulatú daganat gyanúja merül fel, orvosa vérvizsgálatokat rendelhet el, például teljes vérképet (CBC) és tumor marker tesztet.
• Laparoszkópia. A paratubalis ciszták hasonlóak lehetnek az ultrahangon a petefészek cisztákhoz, ezért orvosa javasolhatja ezt a műtéti tesztet is. A diagnosztikai laparoszkópiához egy kis bemetszést kell végezni a hasban. Orvosa egy csövet helyez be a metszésbe, amelynek hegyéhez egy apró videokamera csatlakozik. Ez lehetővé teszi orvosa számára, hogy megnézze a teljes kismedencei régiót.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

Ha a ciszta kicsi és tünetmentes, orvosa javasolhatja a "várj és láss" megközelítést. Ők bejönnek rendszeres ellenőrzésekre, hogy figyelemmel kísérjék az esetleges változásokat.

Ha a ciszta nagyobb, mint 10 centiméter, orvosa javasolhatja az eltávolítást, függetlenül attól, hogy tüneteket tapasztal-e. Ezt az eljárást cystectomiának hívják. Orvosa a következő módszerek egyikét fogja használni:

• Laparoszkópia. Ehhez az eljáráshoz kis hasi metszés szükséges. Megtehető helyi érzéstelenítésben vagy általános érzéstelenítésben. Általában kevesebb helyreállítási időt igényel, mint egy laparotómiát.
• Laparotómia. Ez az eljárás invazívabb, nagy hasi metszést igényel. Mindig általános érzéstelenítésben történik

Orvosa figyelembe veszi a ciszta állapotát, méretét és helyét, mielőtt az egyik eljárást a másikra javasolja.

Ha még nem érte el a menopauzát, orvosa előtérbe helyezheti az eltávolítási módszert, amely megőrzi a petefészket vagy a petevezetéket.

Lehetségesek szövődmények?

Bizonyos esetekben a paratubalis ciszták komplikációkhoz vezethetnek, például:

• Vérzés. Ha a ciszta felszakad, belső vérzést okozhat.
• Csavarás. Ez a ciszta csavarodására utal a pediklusán, amely a szárat tartó szerkezet tartja a helyén. Ez rendkívüli, gyengítő fájdalmat, valamint hányingert és hányást okozhat. petefészek torziós eseteket jelentettek fiatal lányoknál.
• A petevezeték megreped. Ha egy petevezeték közelében helyezkedik el, egy túl nagy vagy elcsavarodott ciszta a cső megrepedését okozhatja.

Bár óriási ciszták vannak, lehetségesek. Ezek a ciszták nyomást gyakorolhatnak a belső szervekre, beleértve a következőket:

• méh
• vese
• hólyag
• bél

Ez a nyomás hidronephrosishoz vezethet. Ez a vizeletfelesleg okozta vese duzzadásra utal.

A nagy ciszták szintén méhvérzést és fájdalmas közösülést okozhatnak.

A paratubalis ciszták befolyásolják a termékenységet?

A kis paratubalis cisztáknak nem szabad befolyásolniuk a termékenységet. De a nagy, megrepedt vagy elcsavarodott ciszták komplikációkhoz vezethetnek, ha nem kezelik őket.

Az azonnali műtéti eltávolítás segít a petefészek és a petevezeték megőrzésében. Ha a cisztát nem távolítják el azonnal, az a petefészek (oophorectomia), a petevezeték (salpingectomia) vagy mindkettő eltávolítását eredményezheti.

A paratubalis ciszták általában egyoldalúak, vagyis csak a test egyik oldalán fordulnak elő. Az ovuláció és a terhesség akkor is lehetséges, ha az érintett oldalon levő petefészket vagy csövet eltávolítják.

Mi a kilátás?

A paratubalis cisztákat általában nem kísérik tünetek, ezért gyakran nem diagnosztizálják őket. Idővel önmagukban feloldódhatnak.

A nagy ciszták azonban fájdalmat vagy egyéb szövődményeket okozhatnak. Ezeket a cisztákat műtéti úton el kell távolítani, de ez általában nem lesz tartós hatással a termékenységére.