Antifoszfolipid szindróma: Mi ez, okai és kezelése

Tartalom

• Főbb jelek és tünetek
• Mi okozza a szindrómát
• A diagnózis felállítása
• Hogyan történik a kezelés
• Kezelés terhesség alatt

Antifoszfolipid antitest szindróma, más néven Hughes vagy csak SAF vagy SAAF, ez egy ritka autoimmun betegség, amelynek jellemzője, hogy a vénákban és az artériákban könnyen kialakulhatnak trombák, amelyek zavarják a véralvadást, ami például fejfájást, légzési nehézségeket és szívrohamot eredményezhet.

Az ok szerint az SAF három fő típusba sorolható:

1. Elsődleges, amelynek nincs konkrét oka;
2. Másodlagos, amely egy másik betegség következményeként következik be, és általában a szisztémás lupus erythematosushoz kapcsolódik. Másodlagos APS is előfordulhat, bár ritkábban fordul elő, más autoimmun betegségekkel, például szklerodermával és reumás ízületi gyulladással társul;
3. Végzetes, amely az APS legsúlyosabb típusa, amelyben a trombák legalább 3 különböző helyen képződnek kevesebb mint 1 hét alatt.

Az APS bármely életkorban és mindkét nemben előfordulhat, azonban ez gyakoribb a 20 és 50 év közötti nőknél. A kezelést a háziorvosnak vagy a reumatológusnak kell megállapítania, és célja a trombák kialakulásának megakadályozása és a szövődmények elkerülése, különösen akkor, ha a nő terhes.

Főbb jelek és tünetek

Az APS fő ​​jelei és tünetei a koagulációs folyamat változásaihoz és a trombózis előfordulásához kapcsolódnak, amelyek közül a legfontosabbak:

• Mellkasi fájdalom;
• Nehéz légzés;
• Fejfájás;
• Hányinger;
• A felső vagy alsó végtagok duzzanata;
• A vérlemezkék mennyiségének csökkenése;
• Egymást követő spontán abortuszok vagy változások a placentában, nyilvánvaló ok nélkül.

Ezenkívül az APS-ben diagnosztizált embereknél nagyobb valószínűséggel vannak veseproblémák, szívroham vagy stroke, például a vérkeringést zavaró trombók képződése miatt, megváltoztatva a szervekbe jutó vér mennyiségét. Értse meg, mi a trombózis.

Mi okozza a szindrómát

Az antifoszfolipid antitest szindróma autoimmun állapot, ami azt jelenti, hogy az immunrendszer maga is megtámadja a test sejtjeit. Ebben az esetben a szervezet antifoszfolipid antitesteket termel, amelyek megtámadják a zsírsejtekben jelenlévő foszfolipideket, ami megkönnyíti a vér koagulálódását és trombák képződését.

A konkrét ok, amiért az immunrendszer ilyen típusú antitesteket termel, egyelőre nem ismert, de ismert, hogy ez más autoimmun betegségben szenvedőknél, például a lupusnál gyakoribb betegség.

A diagnózis felállítása

Az antifoszfolipid antitest szindróma diagnózisát legalább egy klinikai és laboratóriumi kritérium jelenléte határozza meg, vagyis a betegség tüneteinek jelenléte és legalább egy autoantitest kimutatása a vérben.

Az orvos által figyelembe vett klinikai kritériumok között szerepel az artériás vagy vénás trombózis epizódjai, az abortusz előfordulása, a koraszülés, az autoimmun betegségek és a trombózis kockázati tényezőinek jelenléte. Ezeket a klinikai kritériumokat képalkotással vagy laboratóriumi vizsgálatokkal kell igazolni.

A laboratóriumi kritériumokat illetően legalább egy típusú antifoszfolipid antitest van jelen, például:

• Lupusz antikoaguláns (AL);
• Anticardiolipin;
• Anti-béta2-glikoprotein 1.

Ezeket az antitesteket két különböző időpontban kell értékelni, legalább 2 hónapos intervallummal.

Annak érdekében, hogy a diagnózis pozitív legyen az APS szempontjából, mindkét kritériumot kétszer, legalább 3 hónapos időközönként elvégzett tesztekkel kell igazolni.

Hogyan történik a kezelés

Bár nincs olyan kezelés, amely képes lenne az APS gyógyítására, csökkenteni lehet a vérrögképződés kockázatát, és ennek következtében a szövődmények, például a trombózis vagy az infarktus megjelenését az antikoaguláns gyógyszerek, például a warfarin, amely orális alkalmazásra szolgál, gyakori alkalmazásával. vagy Heparin, amely intravénás alkalmazásra szolgál.

Leggyakrabban azok az APS-ben szenvedők, akik antikoagulánsokkal kezelik, teljesen normális életet élhetnek, csak az a fontos, hogy rendszeresen megbeszéljék az orvost a gyógyszerek adagjának beállításához, amikor csak szükséges.

A kezelés sikerességének biztosítása érdekében azonban továbbra is fontos elkerülni néhány olyan viselkedést, amely ronthatja az antikoagulánsok hatását, mint például a K-vitamint tartalmazó ételek, például a spenót, a káposzta vagy a brokkoli fogyasztása. Ellenőrizze az antikoagulánsok alkalmazásakor alkalmazott egyéb óvintézkedéseket.

Kezelés terhesség alatt

Néhány konkrétabb esetben, például terhesség alatt, az orvos javasolhatja, hogy a kezelést az aszpirinnel társított injekciós heparinnal vagy intravénás immunglobulinnal végezzék, hogy megakadályozzák például a szövődmények, például az abortusz előfordulását.

Megfelelő kezelés esetén nagy az esély arra, hogy az APS-ben szenvedő terhes nő normális terhességet folytasson, azonban szükséges, hogy a szülész gondosan ellenőrizze, mivel nagyobb a vetélés, a koraszülés vagy a pre-eklampsia veszélye. Ismerje meg, hogyan lehet felismerni a preeclampsia tüneteit.