Miért jó ennek az elitfutónak, hogy soha nem jutott ki az olimpiára?

Tartalom

• Vélemény a következőhöz:

Az Olimpiai Játékokra való felkészülés tele van történetekkel a karrierjük csúcsán járó sportolókról, akik hihetetlen dolgokat művelnek, de néha a nem túl sikeres történetek is éppolyan inspirálóak és reálisabbak. Vegyük Julia Lucas futó történetét, akinek esélye volt a 2012-es olimpiára 5000 méteren. Négy évvel ezelőtt lépett be az amerikai atlétikai olimpiai csapatpróbára, mint cipő, hogy az első három helyen végezzen, és továbbjuthasson Londonba. (Ha már az olimpiai próbákról beszélünk, Simone Biles hibátlan padlórutinja fel fogja erősíteni Riót.)

De a különbség az olimpikon és az olimpiai reménység között csupán egy századmásodperc. A próbák során Lucas csak néhány körrel a vége előtt tolta magát a csomag elé, de nem tudta tartani a vezetést. Elveszítette a lendületet, és 15:19.83-nál haladt át a célvonalon, mindössze 0,04 másodperccel lemaradva a harmadik helyezetttől. Az Oregon híres Hayward Field -i 20 000 fős tömege egyszerre zihált, és rájött, hogy Lucas olimpiai álmait megdöntötték. "Drámai módon elvesztettem a verseny utolsó lépésében" - emlékszik vissza a 32 éves játékos.

Nem volt ideje sajnálni magát. Lucasnak fel kellett tartania az állát, és végig kellett csinálnia a verseny utáni rutint, a média előtt megismételte a szívszorító célt, majd a kábítószer-teszt területére indult a három olimpiai selejtezővel együtt, akik a kilencedik helyen voltak. Csak amikor hazament, a valóság kezdett bejönni. "Amikor végre egyedül voltam, és rájöttem, hogy ez valóságos dolog, akkor volt igazán szomorú, és a kudarc mindennapos következményei betörtek, " ő mondja.

Hamar rájött, hogy Eugene, Oregon, ahol a nagy versenyen élt és edzett, nem fog tovább dolgozni. Visszatalált az észak-karolinai erdők és hegyek szeles ösvényeihez, ahol először futni kezdett, majd az egyetemen versenyzett. "Elmentem arra a helyre, ahol eszembe jutott, hogy ezt szeretem" - mondja. "És nagyon jól sikerült" - mondja. - Rávettem magam, hogy inkább újra szeretek futni, mintsem nehezteljek rá.

Észak -Karolinában még két évig versenyszerűen folytatta a versenyzést. "Azt akartam, hogy a történet az legyen, hogy felvettem magam a bakancsomnál, és legyőztem ezt a veszteséget, és ez megváltás volt, és továbbmegyek az olimpiára" - mondja. Ez a dráma és a happy end, amire minden nagy sporttörténetnek szüksége van, igaz? "De én nem Disney-életet élek" - mondja Lucas. – A varázslat valahogy eltűnt. (Tudjon meg többet erről az 5 okról, amiért hiányzik a motivációja.) Már nem tudta felgyújtani magát, ezért feladta a hideg pulyka versenyzést, maga mögött hagyta olimpiai álmait, és megígérte, hogy egy teljes évig nem indul versenyen. Valahol az út során Lucas rájött, hogy nagyobb hatást érhet el, ha rendszeresen futókkal dolgozik, mint valaha olimpikonként. "Rájöttem, hogy azokban a pillanatokban emelt fel a futás, amikor láttam, hogy az emberek valódi erőfeszítései vannak" - mondja. "Látva, hogy a bocsánatkérés mentes erőfeszítéseket tesz le a pályán-van valami igazán kedves ott, amihez szeretnék kötődni."

Lucas úgy látja, hogy ez az erőfeszítés most a mindennapi futóktól származik, mint a Nike+ Run Coach New York City-ben, ahol helyi, nem élsportolók csoportjait edzi, és számtalan valós tapasztalatcsomagot oszt ki. "Alapvetően minden sérülésem, problémám vagy önbizalomhiányom volt már a futás során, így ha a térde olyan módon fáj, amit ismerek, akkor tudok segíteni neki" - mondja. (Új a futásban? Motiváljon ezekkel a minigálokkal.)

Ez csak még jobban felerősítette a sport iránti szeretetét. "Azt hiszem, jobban szeretek futni, de a szerelmem szélesebb lesz" - mondja. – Mindenkivel megoszthatom. Beleértve a több mint 10 000 embert, akik követik a szuper-motiváló Instagram-fiókját. "Az a gondolat, hogy valaki mást inspirál, inspirál" - mondja Lucas. Küldetés teljesítve.

Vélemény a következőhöz: