Megtanulják, hogyan kell élni olyan betegséggel, amely nem gyógyítható

Tartalom

• 1. Szembesülni a problémával és ismerni a betegséget
• 2. Keresse meg az egyensúlyt és a jólétet
• 3. Szerezd vissza az életed irányítását

Az a betegség, amely nem gyógyítható, más néven krónikus betegség, váratlanul felmerülhet, és a legtöbb esetben negatív és elsöprő hatással van az ember életére.

Nem könnyű együtt élni azzal a szükségességgel, hogy minden nap gyógyszert kell szedni, vagy azzal, hogy szükség van segítségre a napi feladatok elvégzéséhez, de a betegséggel való jobb együttéléshez vannak bizonyos testi és lelki hozzáállások, amelyek nagy segítséget jelenthetnek. Tehát néhány tipp, amely segíthet a betegségben való jobb életben való életben:

1. Szembesülni a problémával és ismerni a betegséget

A betegség megszokása és a problémával való szembenézés lehet az első lépés a betegséggel való együttélés megtanulásában. Gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a betegséget és annak következményeit, azonban ez csak elhalasztja az elkerülhetetlent, és hosszú távon több stresszt és szenvedést okoz.

Ezért az a figyelem, hogy mi történik, a betegség alapos kivizsgálása és a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek felkutatása olyan hozzáállások, amelyek mindent megváltoztathatnak, segítenek szembenézni a problémával. Ezenkívül egy másik lehetőség kapcsolatba lépni más, szintén betegségben szenvedő emberekkel, mivel tanúvallomásuk felvilágosító, megnyugtató és hasznos lehet.

Az információgyűjtés a betegségről, akár könyveken, interneten keresztül, akár szakemberektől, fontos része az elfogadási folyamatnak, mivel segíti a betegség megértését, megértését és elfogadását. Emlékezz és fogadd el, hogy az életed megváltozott, de még nincs vége.

2. Keresse meg az egyensúlyt és a jólétet

Az egyensúly megtalálása elengedhetetlen a betegség elfogadása után, mert bár a betegség veszélyeztetheti életmódját és fizikai képességeit, emlékeznie kell arra, hogy mentális és érzelmi képességeit nem befolyásolta. Például lehet, hogy nem tud karot mozgatni, de mégis képes gondolkodni, szervezni, hallgatni, aggódni, mosolyogni és barátok lenni.

Emellett kiegyensúlyozottan be kell építeni az életmód minden olyan változását, amelyet a betegség hozhat, például a gyógyszeres kezelés, a napi ápolás vagy a fizikoterápia. Bár a betegség megváltoztathatja az élet legtöbb körülményét, nem szabad, hogy kontrollálja az életét, gondolatait és érzelmeit. Csak így és ezzel a gondolattal sikerül megtalálni a megfelelő egyensúlyt, amely elősegíti a betegség egészséges életmódját.

3. Szerezd vissza az életed irányítását

Miután szembesült a problémával és megtalálta egyensúlyát az életében, itt az ideje, hogy visszaszerezze az irányítást. Kezdje azzal, hogy megtudja, mi az, amit már nem tehet meg, és hozzon döntéseket: meg tudja-e és meg kell-e tennie, vagy folytatni szeretné-e, még akkor is, ha ez másképp jelenti. Például, ha abbahagyta az egyik kar mozgatását, és már nem tudja megkötni a csipkéket, akkor dönthet úgy, hogy abbahagyja a cipők vagy csipkés cipők viselését, választhatja azt, hogy segítséget kérjen-e valakitől, aki ezt az Ön helyében csinálja, vagy megtanulják, hogyan kösse össze a csipkéket csak egy kézzel. Tehát mindig meg kell határoznia (ésszerű) célokat, amelyeket úgy gondolja, hogy elérheti, még akkor is, ha ez időbe telik és elkötelezettségre szorul. Ez érezni fogja a teljesítmény érzését és segít helyreállítani az önbizalmat.

Ezért elengedhetetlen, hogy ne csak a betegséggel éljünk, hanem fogadjunk olyan tevékenységekre, amelyek elvégezhetők és örömet szereznek Önnek, például zenehallgatásra, könyvolvasásra, pihentető fürdőzésre, levelek vagy versek írására, festésre, hangszeren játszik, beszéljen többek között egy jó barátjával.Ezek a tevékenységek mind a testet, mind az elmét segítik, mivel elősegítik a kikapcsolódás és az élvezet pillanatait, amelyek segítenek jobban élni és csökkenteni a stresszt. Emellett ne feledje, hogy a barátok és a család mindig jó hallgatók, akikkel beszélgethet problémáiról, félelmeiről, elvárásairól és bizonytalanságairól, de ne feledje, hogy a látogatások nem csak a betegségről szólnak, ezért fontos határidőt húzni amiért beszéltem róla.

A betegséggel való együttélés megtanulása kényes és időigényes folyamat, amely sok erőfeszítést és odaadást igényel. A legfontosabb azonban az, hogy soha ne adjuk fel a reményt, és ne higgyük el, hogy idővel a fejlesztések láthatóak lesznek, és hogy a holnap már nem lesz olyan nehéz, mint ma.