Diuretikumok: mik ezek, milyen típusok és hogyan működnek

Tartalom

• 1. Tiazid diuretikumok
• 2. Hurok diuretikumok
• 3. Kálium-megtakarító vízhajtók
• 4. Ozmotikus vízhajtók
• 5. Szénsav-anhidráz gátló diuretikumok

A diuretikumok olyan gyógyszerek, amelyek önmagukban vagy más hatóanyagokkal társítva alkalmazhatók többek között a magas vérnyomás, a szív-, vese- vagy májbetegségek okozta duzzanat kezelésére.

A vizelethajtóknak többféle típusa áll rendelkezésre, például tiazid, hurok, kálium-megtakarító, ozmotikus vagy karboanhidráz inhibitorok, amelyek különböző hatásmechanizmusúak és a vese különböző régióiban hatnak, és amelyeket a kezelendő problémától függően kell előírni.

1. Tiazid diuretikumok

Ezeknek a vizelethajtóknak a hatásmechanizmusa a nátrium visszaszívódásának gátlása a disztális vese tubulus kezdeti részében, növelve annak kiválasztását, valamint a kloridok, és kisebb mértékben a kálium és magnézium kiválasztását, ami ennek következtében a víz eltávolítása. Ezeknek a gyógymódoknak mérsékelt hatékonysága van.

Általános / kereskedelmi nevek: A tiazid-diuretikumok néhány példája az indapamid (Natrilix, Indapen, Flux), a hidroklorotiazid (Diurix, Hidromed) és a klórtalididon (Higroton).

Terápiás javallatok: Az ebbe az osztályba tartozó vízhajtók általában a vérnyomás csökkentésére és a pangásos szívelégtelenséggel, májcirrhosissal és vesebetegséggel járó ödéma krónikus kezelésére javallnak.

A leggyakoribb mellékhatások: Az ilyen gyógyszerekkel történő kezelés során előforduló leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a szédülés, fejfájás, gyengeség, hányinger, hányás, görcsök, hasmenés, székrekedés, kolecisztitisz, hasnyálmirigy-gyulladás, valamint vér- és bőrbetegségek.

2. Hurok diuretikumok

A hurok diuretikumok úgy hatnak, hogy gátolják a nátrium visszaszívódását a Henle hurok felemelkedő ágában, ami a tubuláris víz visszaszívódásának csökkenéséhez vezet. Ezen túlmenően ezek a gyógymódok közvetlen hatással vannak a véráramlásra is, értágulatot és csökkent veseérellenállást okozva. Ezek a gyógymódok erős vízhajtó hatással bírnak, rövid időn belül gyorsan jelentkeznek

Általános / kereskedelmi nevek: A furoszemid (Lasix, Neosemid) a széles körben alkalmazott hurok-diuretikum példája. Megtanulják a furoszemid alkalmazását és milyen ellenjavallatait.

Terápiás javallatok: A hurok diuretikumok az akut tüdőödéma és más enyhébb ödéma típusok, az akut veseelégtelenség és az artériás hipertónia kezelésére javallt. Ezenkívül akut hiperkalcémia kezelésére is alkalmazhatók, mivel elősegítik a vizelet kalcium kiválasztását.

A leggyakoribb mellékhatások: A kezelés során előforduló mellékhatások közül néhány az elektrolit zavarok, dehidráció, hipovolémia, a vér kreatinin- és trigliceridszintjének emelkedése, köszvényes rohamok és megnövekedett vizeletmennyiség.

3. Kálium-megtakarító vízhajtók

Ezek a gyógyszerek gátolják a kálium kiválasztását a disztális megkerülő tubulus terminális szintjén és a gyűjtőcsőben, és lehet, hogy nem rendelkeznek aldoszteron antagonista hatással.

A spironolakton egy specifikus aldoszteron-antagonista, amely főként az aldoszteron-függő nátrium- és kálium-ioncserélő helyen hat, amely a vese disztális körvonalában helyezkedik el, és megnövekedett mennyiségű nátriumot és vizet választ ki, míg a kálium megmarad.

Általános / kereskedelmi nevek: Néhány példa a kálium-megtakarító vízhajtókra az amilorid, amely csak más hatóanyagokkal társul, és a spironolakton (Aldactone, Diacqua). Lásd a spironolakton egyéb terápiás javallatait.

Terápiás javallatok: A kálium-megtakarító vízhajtók gyenge vizelethajtó hatásúak, ezért ritkán alkalmazzák egyedül ödéma vagy magas vérnyomás kezelésében, és általában más vizelethajtókkal társulnak. Egyidejű alkalmazása fokozza a tiazid és hurok diuretikumok vízhajtó hatását és vérnyomáscsökkentő válaszát.

A leggyakoribb mellékhatások: Néhány előforduló káros hatás az extracelluláris térfogat növekedése, dehidráció és hypernatremia.

4. Ozmotikus vízhajtók

Ezek a gyógyszerek növelik a glomeruláris szűrlet ozmolaritását, amely az intracelluláris víz mozgását indukálja az extracelluláris és vaszkuláris térbe, jelentős diurézist vált ki, ennek következtében csökken a koponyaűri nyomás és az ödéma, valamint a magas intraokuláris nyomás.

Általános / kereskedelmi nevek: 20% mannit. Tudja meg, hogyan használják a mannitot.

Terápiás javallatok: 20% mannit javallt agyödéma, akut glaukóma, akut veseelégtelenség kezelésére és szemészeti műtétek előkészítésére.

A leggyakoribb mellékhatások: A leggyakrabban előforduló káros hatások közül hányinger, hányás, szomjúság, fejfájás, szédülés, remegés, láz, megnövekedett pulzusszám, mellkasi fájdalom, hypernatremia, dehidráció, homályos látás, csalánkiütés vagy magas vérnyomás.

5. Szénsav-anhidráz gátló diuretikumok

Ezek a gyógyszerek gátolják a szénsav-anhidrázt, amely egy olyan enzim, amely katalizál egy kémiai reakciót, amely magában foglalja a szén-dioxid hidratálását és a szénsav dehidratálását. Ennek eredményeként csökken a szénsav, ami vizelet lúgosodásához vezet, elősegítve a diurézist.

Általános / kereskedelmi nevek:acetazolamid (Diamox). Ismerje meg a Diamox használatának módját és milyen ellenjavallatait.

Terápiás javallatok: A szénhidrát-anhidráz inhibitorok a glaukóma, a vizelet lúgosításának, a metabolikus alkalózis és az akut hegyi betegségek kezelésére javallt.

A leggyakoribb mellékhatások: A lehetséges mellékhatások egy része a metabolikus acidózis, az extracelluláris folyadék térfogatának növekedése, hiponatrémia, fejfájás, álmosság, hányinger, hányás és kiszáradás