echolalia

Tartalom

• Az echolalia megértése
• Tünetek
• Okok és kockázati tényezők
• Az echolalia típusai
• Interaktív echolalia
• Nem interaktív echolalia
• Interaktív vs. nem interaktív echolália
• Az echolalia diagnosztizálása
• Kezelés
• Beszédterápiák
• Gyógyszer
• Otthoni ápolás
• Echolalia kilátások és megelőzés

Az echolalia megértése

Az echoláliás emberek megismételik a hallott zajokat és kifejezéseket. Lehet, hogy nem képesek hatékonyan kommunikálni, mert küzdenek a saját gondolataik kifejezésére. Például, ha valaki echoláliában szenved, akkor csak egy kérdést lehet megismételni, nem pedig megválaszolni. Az echolalia sok esetben kommunikáció, nyelvtanulás vagy nyelv gyakorlásának kísérlete.

Az Echolalia különbözik a Tourette-szindrómától, ahol a beszélõ hirtelen ordíthat, vagy véletlenszerű dolgokat mondhat azok részeként. Ebben az esetben a beszélõk nem tudják befolyásolni, amit mondanak, vagy mikor mondják.

Az ismétlődő beszéd a nyelv fejlődésének rendkívül gyakori része, és ezt gyakran látják azok a fiatal kisgyermekek, akik kommunikációt tanulnak. 2 éves koráig a legtöbb gyermek elkezdi keverni a saját kijelentéseit, és megismétli azt, amit hall. 3 éves korig a legtöbb gyermek echoláliája legfeljebb minimális lesz.

Gyakran előfordul, hogy az autizmussal vagy fejlődési késéssel küzdő gyermekeknél az echolalia még gyermekkorba kerül, főleg ha késik a beszédfejlődés. Annak azonosítása, hogy miért és hogyan használja gyermeke az echoláliát, segít kidolgozni egy kezelési tervet. A nyelvi patológiával folytatott konzultáció segíthet.

Tünetek

Az echolália fő tünete a hallott mondatok és zajok ismétlése. Az azonnali lehet, amikor a hangszóró azonnal megismétli valamit, miután meghallotta. Ez késleltethető is, amikor a hangszóró órák vagy napok után megismétel valamit.

Az echolália egyéb jelei közé tartozik a frusztráció a beszélgetések során, a depresszió és a némaság. Az echoláliában szenvedő személy szokatlanul ingerlékeny lehet, különösen, ha kérdéseket tesznek fel.

Okok és kockázati tényezők

Minden gyermek megtapasztalja az echoláliát, amikor beszélt nyelvet tanul. A legtöbb nő öregedésekor fejleszti a független gondolkodást, de néhányuk továbbra is megismétli azt, amit hall. A kommunikációs fogyatékossággal élő gyermekek sokkal hosszabb ideig tartják a kifejezéseket. Az autizmusban szenvedő gyermekek különösen érzékenyek az echoláliára.

Néhány ember csak akkor tapasztalja ezt a kérdést, ha szorongó vagy szorongó. Mások ezt állandóan megtapasztalják, ami némításukhoz vezetheti őket, mert nem tudják kifejezni magukat.

Súlyos amnézia vagy fej trauma esetén felnőtteknél echolalia tapasztalható, amikor megpróbálják visszanyerni beszédképességüket.

Az echolalia típusai

Az echolalia két fő kategóriája van: a funkcionális (vagy interaktív) echolalia és a nem interaktív echolalia, ahol a hangok vagy szavak kommunikáció helyett csak személyes használatra szolgálhatnak.

Interaktív echolalia

A funkcionális echoláliákat olyan kommunikációs kísérletnek próbálják képezni, amely interaktív, és egy másik emberrel folytatott kommunikációként szolgál. Példák:

Forduljon: Az echolaliában szenvedő személy kifejezéseket használ a váltakozó szóbeli csere kitöltésére.

Szóbeli befejezés: A beszédet használják olyan ismerős verbális rutinok kitöltésére, amelyeket mások indítottak. Például, ha az echoláliás embereket felkérik egy feladat elvégzésére, akkor azt mondhatják: “jó munka!” miközben kitölti, visszhangozza azt, amiről szoktak hallani.

Információ nyújtása: A beszéd felhasználható új információk nyújtására, de a pontok összekapcsolása nehéz lehet. Egy anya megkérdezheti gyermekétől, hogy mit akar például ebédre, és énekel egy dalt egy ebédhús-reklámból, hogy azt mondja, hogy szendvicset akar.

kérések: Az echoláliában szenvedő személy azt mondhatja: „Szeretne ebédet?” kérni saját ebédet.

Nem interaktív echolalia

A nem interaktív echoláliákat általában nem kommunikációnak szánták, hanem személyes használatra, például személyes címkézésre vagy önstimulációra. Példák:

Nem koncentrált beszéd: Az echolaliában szenvedő személy azt mondja, hogy a helyzet szempontjából nincs jelentősége, például egy TV-műsor egy részének szabadalmaztatása az osztályteremben járás közben. Ez a viselkedés önstimuláló lehet.

Helyzet-társulás: A beszédet egy helyzet, látás, személy vagy tevékenység váltja ki, és úgy tűnik, hogy nem kommunikációs kísérlet. Ha például valaki márkanévvel ellátott terméket lát el a boltban, akkor énekelheti a dalt a reklámokban.

Próba: A hangszóró néhányszor halkan mondhatja ki ugyanazt a mondatot, mielőtt normál hangon válaszolna. Ez gyakorlat lehet a következő interakció számára.

Self-irány: Az emberek ezeket a kijelentéseket felhasználhatják arra, hogy egy folyamaton átmenjenek. Ha például szendvicset készítenek, akkor azt mondhatják maguknak: „Kapcsolja be a vizet. Használjon szappant. Mosson kezet. Kapcsolja ki a vizet. Száraz kéz. Kap kenyeret. Tedd kenyeret a tányérra. Szerezzen ebéd húst ”, és így tovább, amíg a folyamat be nem fejeződik.

Interaktív vs. nem interaktív echolália

Az Echolalia tükrözi, hogy a hangszóró hogyan dolgozza fel az információkat. Időnként nehéz felismerni az interaktív és a nem interaktív echoliumok közötti különbséget, amíg meg nem ismerik a beszélőt és azt, hogy miként kommunikálnak. Bizonyos esetekben az echolalia teljesen a kontextusból tűnik ki.

Vegyük figyelembe ezt a nagyszerű példát Susan Stokes-től. Ha az echoláliában szenvedő gyermek mérges lesz a tanára, amikor a szünet véget ér, hirtelen azt mondhatja: „Menj a pokolba, hadnagy!” A tanár késõbb felfedezheti, hogy a gyerek „Néhány jó ember” nézetet figyelt, és egy olyan kifejezést használott, amelyet tudott, hogy haraghoz köti az érzéseit abban a pillanatban. Miközben a válasza a kontextuson kívül esett, oka volt arra, hogy ezt a kifejezést használja a kommunikációhoz.

Az echolalia diagnosztizálása

A szakember az echoláliát diagnosztizálhatja, ha beszélgetést folytat az echoláliával. Ha bármi másért is küzdenek, mint amit mondtak, megismételhetik őket, lehet, hogy echoláliája van. Néhány autizmussal rendelkező gyermeket rendszeresen tesztelnek erre beszédóráik során.

Az echolalia enyhe és súlyos. Az orvos meg tudja határozni az echolália stádiumát és előírhatja a megfelelő kezelést.

Kezelés

Az echoláliát a következő módszerek kombinációjával lehet kezelni:

Beszédterápiák

Néhány echoláliában szenvedő ember rendszeres beszédterápiás ülésekre jár, hogy megtanulja, hogyan kell mondani, amit gondolnak.

A „cues-pause-point” elnevezésű viselkedési beavatkozást gyakran használják a közbenső echoláliákra. Ebben a kezelésben a logopédus felkéri az echoláliában szenvedő személyt, hogy válaszoljon egy kérdésre helyesen, és megmondja nekik, hogy rámutatnak rájuk, amikor ideje válaszolni. Ezután a terapeuta felteszi a kérdést, például: „Mi a neve?” Rövid szünet után felszólítják a felszólalót, hogy válaszoljon. Ugyancsak tartanak egy dákó kártyát a helyes válasz mellett.

Gyógyszer

Az orvos antidepresszánsokat vagy szorongáscsökkentő gyógyszereket írhat fel az echolalia mellékhatásainak leküzdésére. Ez nem kezeli a betegséget, de segít megőrizni az echolalia személyét. Mivel az echolalia tünetei fokozódhatnak, ha egy személy stressz vagy szorongás alatt áll, a nyugtató hatás segíthet csökkenteni az állapot súlyosságát.

Otthoni ápolás

Az echoláliában szenvedő emberek otthon dolgozhatnak más emberekkel, hogy fejlesszék kommunikációs készségeiket. Vannak szöveges és online képzési programok, amelyek segítenek a szülőknek pozitív választ kapni gyermekeiktől. A gyermekek korlátozott szókincs használatára való ösztönzése megkönnyítheti a hatékonyabb kommunikáció megtanulását.

Echolalia kilátások és megelőzés

Az Echolalia a nyelv fejlődésének természetes része. Nem mindig jó ötlet annak megakadályozása. A gyermekek tartós echoláliájának elkerülése érdekében a szülőknek ösztönözniük kell a kommunikáció más formáit. Tegye ki a gyermeknek a szavak és kifejezések sokféle változatát. Idővel a legtöbb gyermek természetes módon képes legyőzni az echoláliát.