A pulmonalis hipertónia fő tünetei, okai és kezelése

Tartalom

• Fő tünetek
• A pulmonalis hipertónia diagnózisa
• Mi okozza a pulmonalis hipertóniát
• Hogyan történik a kezelés
• Az újszülött pulmonalis hipertóniája

A pulmonalis hipertónia olyan helyzet, amelyet a pulmonalis artériákban megnövekedett nyomás jellemez, ami olyan légzési tünetek megjelenéséhez vezet, mint például a légszomj az erőfeszítés során, különösen például a légzési nehézségek, gyengeség és szédülés mellett.

A legtöbb esetben a pulmonalis hipertónia oka nem ismert, azonban összefüggésbe hozható tüdő-, szív-, gyulladásos betegségekkel vagy a tüdőben lévő erek fokozott ellenállása miatt. Minden esetben fontos, hogy a pulmonalis hipertóniát a pulmonológus vagy a háziorvos azonosítsa és kezelje az ereket ellazító hatású gyógyszerek alkalmazásával.

Fő tünetek

A pulmonalis hipertónia jelei és tünetei általában csak a betegség legfejlettebb stádiumaiban jelentkeznek, a fő tünet a terhelés alatti légszomj. A tüdő hipertóniájára utaló egyéb tünetek a következők lehetnek:

• Ájulás erőfeszítések közben;
• Fáradtság;
• Szédülés;
• Mellkasi fájdalom;
• Nehéz légzés;
• Gyengeség, mivel kevés oxigén jut el a szövetekbe.

A légszomj kezdetben erőfeszítések során jelentkezik, de mivel a betegség súlyosbodik és súlyosabbá válik, még nyugalmi állapotban is előfordulhat. Ezenkívül, mivel a pulmonalis hipertónia szorosan összefügg a szív változásával, a szívvel kapcsolatos tünetek is megjelenhetnek, például a lábak duzzanata és a szívdobogás.

A személy által bemutatott tünetek szerint a pulmonalis hipertónia osztályokba sorolható:

• I. osztály: A pulmonalis hipertónia jelenléte a vizsgákon, de nem okoz tüneteket;
• II. Osztály: Légszomj fizikai aktivitás közben, korlátozza a fizikai erőfeszítéseket;
• III. Osztály: A fizikai aktivitás fontos korlátozása, légszomj, amely pihenéssel helyreáll;
• IV. Osztály: Légszomj és fáradtság nyugalmi állapotban is, bármilyen fizikai erőfeszítéssel nehezen.

A pulmonalis hipertónia diagnózisa

A pulmonalis hipertónia diagnosztizálása a betegség korai szakaszában nehéz, mivel a megfigyelt változások más betegségekre is utalhatnak. Ezért a pulmonalis hipertónia diagnózisát a klinikai kórelőzmény, a fizikai vizsgálat és a különféle vizsgálatok, például mellkasröntgen, elektrokardiogram, tüdőfunkciós teszt és tomográfia felmérésével kell felállítani.

Az eredmények megerősítéséhez az orvos katéterezést is kérhet, amely pontosan meg fogja mérni a pulmonalis artéria belsejében lévő nyomást.

Mi okozza a pulmonalis hipertóniát

Bárki kifejlesztheti a pulmonalis hipertóniát, de ez gyakoribb a 30 év feletti nőknél. Noha nem teljesen ismert, a tüdő keringésében bekövetkező változások a fokozott gyulladással, fibrózissal és az erek szűkülésével függenek össze. Így a fő okok a következők:

• Elsődleges: a pulmonalis erek kialakulásában bekövetkező változások miatt következnek be, ismeretlen okokból, amelyeket ebben az esetben idiopátiásnak neveznek, valamint örökletes okok miatt, valamint olyan betegségek miatt, mint a pajzsmirigybetegségek, szkleroderma, lupus, HIV-fertőzés és a például a vér.
• Másodlagos: a szív változásai, például szívelégtelenség, és tüdőbetegségek, például emphysema, alvási apnoe, pulmonalis trombózis vagy sarcoidosis okozzák.

Mindezek az okok nehézséget okoznak a vér keringésében a tüdőben, ami tovább megterhelheti a szívet és súlyosbíthatja a betegséget, növelve a szövődmények kockázatát.

Hogyan történik a kezelés

A pulmonalis hipertónia kezelése az ok kezelésére és a tünetek enyhítésére irányul, ezért az orvos javasolja a vérkeringés javítására és a tüdőnyomás csökkentésére szolgáló gyógyszerek, például antikoagulánsok, értágítók, vérnyomáscsökkentők, diuretikumok és oxigénmaszk terápiát. Nagyon súlyos esetekben azonban a szív- vagy tüdőátültetés lehet az egyetlen megoldás.

A gyógytornász által irányított légzőgyakorlatok szintén segíthetnek a tünetek helyreállításában és javításában.

Az újszülött pulmonalis hipertóniája

Ez az állapot akkor következik be, amikor a csecsemő tüdejében és szívében megváltozik a vérkeringés, ami nehézséget okoz a test oxigénellátásában, és olyan tünetekre, mint a légzési nehézség, az ajkak és az ujjak kékülése, valamint a pohár duzzanata. A csecsemő pulmonális hipertóniája általában a méh belsejében fellépő asphyxia vagy a szülés, tüdőgyulladás, hipotermia, hipoglikémia vagy az anya által alkalmazott túlzott gyógyszerek, például indometacin vagy aszpirin miatt következik be.

A kezelést oxigénterápia alkalmazásával, maszkkal vagy inkubátorban végzik, melegen és fájdalommentesen tartják a babát, a szívhibák kijavítására szolgáló gyógyszerek vagy eljárások mellett. A kezdeti és a súlyosabb fázisban szükség lehet légzésre is készülékek segítségével, amelyek a jelek és tünetek javulása után eltávolíthatók.