Parenterális táplálás: mi ez, mire szolgál és hogyan kell beadni
Tartalom
- Mikor van jelölve
- A parenterális táplálás kezelése
- Mire kell figyelni a beadás során
- A parenterális táplálás típusa
- Lehetséges szövődmények
- 1. Rövid távú
- 2. Hosszú távon
A parenterális vagy parenterális (PN) táplálkozás a tápanyagok beadásának egy olyan módja, amelyet közvetlenül a vénába hajtanak végre, amikor a normál étellel nem lehet tápanyagot szerezni. Így ezt a táplálékfajtát akkor alkalmazzák, amikor az illetőnek már nincs működő gyomor-bél traktusa, ami leggyakrabban nagyon kritikus állapotú embereknél fordul elő, például gyomor- vagy bélrákban nagyon előrehaladott stádiumban.
A parenterális táplálásnak két fő típusa van:
- Részleges parenterális táplálás: csak néhányféle tápanyagot és vitamint adnak be a vénán keresztül;
- Teljes parenterális táplálás (TPN): minden típusú tápanyagot és vitamint a vénán keresztül adnak be.
Általában az ilyen típusú ételt készítő embereket kórházba is felveszik, hogy folyamatosan értékeljék egészségi állapotukat, azonban lehetséges, hogy egyes esetekben a parenterális táplálást otthon is végzik, és ezekben a helyzetekben , az orvosnak vagy a nővérnek meg kell magyaráznia az étel helyes beadását.
Mikor van jelölve
A parenterális táplálkozást az alultápláltság megelőzésére használják, különösen azoknál az embereknél, akik valamilyen oknál fogva nem működnek a gyomor-bél traktusban, vagy akiknek pihenniük kell a gyomrot vagy a belet.
Emiatt a parenterális táplálást akkor is feltüntetik, ha az orális táplálás, még csővel is, nem végezhető optimális körülmények között 5 vagy 7 napnál tovább.
Az ilyen típusú táplálkozás megjelölése rövid távon is elvégezhető, ha legfeljebb 1 hónapig, vagy hosszú távon, az egyes személyek helyzetétől függően:
Rövid távú (legfeljebb 1 hónap) | Hosszú távú (több mint 1 hónap) |
A vékonybél nagy részének eltávolítása | Rövid bél szindróma |
Nagy teljesítményű enterocutan fistula | Krónikus bél álelzáródás |
Proximális enterotomia | Súlyos Crohn-betegség |
Súlyos veleszületett rendellenességek | Többszörös műtét |
Hasnyálmirigy-gyulladás vagy súlyos gyulladásos bélbetegség | A bélnyálkahártya atrófiája tartós felszívódási zavarral |
Krónikus fekélyes betegség | A rák palliatív stádiuma |
Bakteriális túlnövekedési szindróma (SBID) | - |
Nekrotizáló enterocolitis | - |
A Hirschsprung-kór szövődménye | - |
Veleszületett anyagcserebetegségek | - |
Kiterjedt égési sérülések, súlyos trauma vagy komplex műtét | - |
Csontvelő-transzplantáció, vérbetegség vagy rák | - |
A beleket érintő vese- vagy májelégtelenség | - |
A parenterális táplálás kezelése
A parenterális táplálást legtöbbször a kórház ápolószemélyzete végzi, azonban amikor otthon kell beadni, fontos először értékelni az élelmiszerzsákot, biztosítva, hogy a lejárati időn belül legyen, hogy a táska sértetlen marad, és megtartja a szokásos jellemzőit.
Ezután perifériás katéteren keresztül történő beadás esetén lépésről lépésre kell eljárni:
- Mosson kezet szappannal és vízzel;
- Hagyja abba a szérum vagy a katéteren keresztül beadott gyógyszer infúzióját;
- Fertőtlenítse a szérum rendszer csatlakozását steril alkoholos törlőkendővel;
- Távolítsa el a szérum rendszert, amely a helyén volt;
- Lassan injektáljon 20 ml sóoldatot;
- Csatlakoztassa a parenterális táplálási rendszert.
Ezt a teljes eljárást az orvos vagy a nővér által feltüntetett anyag, valamint egy kalibrált adagolószivattyú segítségével kell elvégezni, amely biztosítja, hogy az ételt a megfelelő sebességgel és az orvos által jelzett ideig biztosítsák.
Ezt a lépésről-lépésre a kórházban az ápolónővel is meg kell tanítani és ki kell képezni, hogy tisztázzák a kétségeket és biztosítsák, hogy komplikációk ne merüljenek fel.
Mire kell figyelni a beadás során
A parenterális táplálás során fontos felmérni a katéter behelyezésének helyét, felmérve a duzzanat, bőrpír vagy fájdalom jelenlétét. Ha ezen jelek bármelyike megjelenik, tanácsos abbahagyni a parenterális táplálást és kórházba menni.
A parenterális táplálás típusa
A parenterális táplálás típusa az alkalmazás módja szerint osztályozható:
- Központi parenterális táplálás: központi vénás katéteren keresztül készül, amely egy kis cső, amelyet egy nagy kaliberű vénába, például a vena cava-ba helyeznek, és amely lehetővé teszi a tápanyagok beadását 7 napnál hosszabb ideig;
- Perifériás parenterális táplálás (NPP): perifériás vénás katéteren keresztül hajtják végre, amelyet a test egy kisebb vénájába helyeznek, általában a karba vagy a kézbe. Ez a típus akkor a legjobb, ha a táplálékot legfeljebb 7 vagy 10 napig tartják, vagy ha nem lehet központi vénás katétert elhelyezni.
A parenterális táplálkozás során használt zsákok összetétele esetenként változhat, de általában zsírokat, glükózt és aminosavakat, valamint vizet és különféle ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz.
Lehetséges szövődmények
A parenterális táplálkozás során felmerülő szövődmények nagyon változatosak, ezért mindig fontos betartani az orvos és más egészségügyi szakemberek által kiadott összes irányelvet.
A szövődmények fő típusai a PN időtartama szerint csoportosíthatók:
1. Rövid távú
Rövid távon a leggyakoribb szövődmények közé tartoznak a központi vénás katéter elhelyezésével kapcsolatos komplikációk, például pneumothorax, hydrothorax, belső vérzés, a kar idegi károsodása vagy az erek károsodása.
Ezenkívül előfordulhat a katéter sebének fertőzése, az erek gyulladása, a katéter elzáródása, trombózis vagy vírusok, baktériumok vagy gombák által okozott generalizált fertőzés is.
Metabolikus szinten a legtöbb szövődmény a vércukorszint változását, metabolikus acidózist vagy alkalózist, az esszenciális zsírsavak csökkenését, az elektrolitok (nátrium, kálium, kalcium) változását és a karbamid vagy kreatinin szintjének növekedését jelenti.
2. Hosszú távon
A parenterális táplálkozás hosszú távú alkalmazásakor a fő szövődmények magukban foglalják a máj és a vezikulum változásait, például a zsírmájat, az epehólyag-gyulladást és a portális fibrózist. Emiatt gyakori, hogy a vérvizsgálatok során az embernél megemelkedett a májenzimek szintje (transzamináz, lúgos foszfatáz, gamma-GT és teljes bilirubin).
Emellett zsírsav- és karnitinhiány, a bélflóra megváltozása, valamint a bélsebességek és izmok sorvadása is előfordulhat.