Cotard-szindróma: mi ez, tünetei és kezelése
Tartalom
A Cotard-szindróma, közismertebb nevén "sétáló holttest szindróma", nagyon ritka pszichológiai rendellenesség, amelyben az ember azt hiszi, hogy meghalt, hogy testrészei eltűntek vagy szervei rothadtak. Emiatt ez a szindróma az önkárosítás vagy az öngyilkosság nagy kockázatát jelenti.
A Cotard-szindróma okai nem pontosan ismertek, de a szindróma általában más pszichológiai rendellenességekkel társul, például személyiségváltozásokkal, bipoláris rendellenességekkel, skizofrénia és elhúzódó depresszió eseteivel.
Noha ez a szindróma nem gyógyítható, kezelést kell végezni a pszichológiai változások csökkentése és az ember életminőségének javítása érdekében. Így a kezelést egyénre kell szabni és a pszichiáternek jeleznie kell.
Fő tünetek
Néhány tünet, amely segít azonosítani ezt a rendellenességet:
- Abban a hitben, hogy meghaltál;
- Gyakran mutasson szorongást;
- Olyan érzés, hogy a test szervei rothadnak;
- Érezni, hogy nem halhat meg, mert már meghalt;
- Menjen el a barátok és a család köréből;
- Nagyon negatív embernek lenni;
- Érzéketlenség a fájdalommal szemben;
- Állandó hallucinációkat szenvednek;
- Legyen öngyilkos hajlamod.
Ezen jelek mellett azok, akik ebben a szindrómában szenvednek, arról is beszámolhatnak, hogy megérzik a testükből kilépő rothadt hús illatát, annak az elképzelésnek köszönhetően, hogy szerveik rothadnak. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a betegek nem ismerik fel önmagukat a tükörben, és például a családot vagy a barátokat sem tudják azonosítani.
Hogyan történik a kezelés
A Cotard-szindróma kezelése személyenként nagyon eltérő lehet, mivel általában a szindróma tüneteinek kialakulásának hátterében álló pszichológiai probléma kezelésére van szükség.
Azonban a legtöbb esetben a kezelés kognitív-viselkedési pszichoterápia alkalmával jár, néhány gyógyszer, például antipszichotikumok, antidepresszánsok és / vagy szorongásoldók alkalmazása mellett. Nagyon fontos az is, hogy az embert rendszeresen ellenőrizzék, az önkárosodás és az öngyilkosság veszélye miatt.
A legsúlyosabb esetekben, például pszichotikus depresszió vagy melankólia esetén az orvos azt is javasolhatja, hogy végezzen elektrokonvulzív terápiát, amely abból áll, hogy elektromos sokkot alkalmaz az agyra bizonyos régiók stimulálása és a szindróma tüneteinek könnyebb kezelése érdekében. . Ezeket a foglalkozásokat követően általában gyógyszeres kezelés és pszichoterápia történik.