A Prader Willi-szindróma jellemzői és a kezelés módja
Tartalom
- Főbb jellemzői
- Csecsemők és gyermekek 2 éves korig
- Gyerekek és felnőttek
- Mi okozza a szindrómát
- Hogyan történik a kezelés
A Prader-Willi-szindróma egy ritka genetikai betegség, amely problémákat okoz az anyagcserében, a viselkedés változásában, az izmok petyhüdtségében és a fejlődés késésében. Ezenkívül egy másik nagyon gyakori jellemző a túlzott éhség megjelenése kétéves kor után, ami végül elhízáshoz és cukorbetegséghez vezethet.
Bár ennek a szindrómának nincs gyógyírja, vannak olyan kezelések, mint például a foglalkozási terápia, a fizikoterápia és a pszichoterápia, amelyek segíthetnek a tünetek csökkentésében és jobb életminőség biztosításában.
Főbb jellemzői
A Prader-Willi-szindróma jellemzői gyermekenként nagyon eltérőek, és életkoruk szerint általában eltérőek:
Csecsemők és gyermekek 2 éves korig
- Izomgyengeség: általában oda vezet, hogy a karok és a lábak nagyon petyhüdtnek tűnnek;
- A szoptatás nehézségei: izomgyengeség miatt történik, amely megakadályozza a gyereket a tej húzásában;
- Fásultság: a baba állandóan fáradtnak tűnik, és kevéssé reagál az ingerekre;
- Fejletlen nemi szervek: kicsi vagy nem létező méretekkel.
Gyerekek és felnőttek
- Túlzott éhség: a gyermek folyamatosan és nagy mennyiségben étkezik, amellett, hogy gyakran keres ételt a szekrényekben vagy a kukában;
- A növekedés és a fejlődés késése: gyakori, hogy a gyermek rövidebb a normálnál és kevesebb az izomtömege;
- Tanulási nehézségek: több időt szánjon az olvasás, az írás vagy a mindennapi problémák megoldására;
- Beszédproblémák: késés a szavak tagolásában, még felnőttkorban is;
- Rendellenességek a testben: például apró kezek, gerincferdülés, a csípő alakjának megváltozása vagy a haj és a bőr színének hiánya.
Ezenkívül még mindig nagyon gyakran előfordulnak olyan viselkedési problémák, mint például a gyakori harag hozzáállása, nagyon ismétlődő rutinok végrehajtása vagy agresszív fellépés, ha valamit megtagadnak, különösen az étel esetében.
Mi okozza a szindrómát
Prader-Willi-szindróma akkor jelenik meg, ha a 15. kromoszómán egy szegmens génjeiben változás következik be, amely veszélyezteti a hipotalamusz funkcióit és kiváltja a betegség tüneteit a gyermek születése óta. Normális esetben a kromoszóma változása az apától öröklődik, de vannak olyan esetek is, amikor véletlenszerűen történik.
A diagnózist általában a tünetek megfigyelésével és genetikai tesztekkel állapítják meg, alacsony izomtónusú újszülöttek számára.
Hogyan történik a kezelés
A Prader-Willi-szindróma kezelése a gyermek tüneteitől és jellemzőitől függően változik, ezért szükség lehet több orvosi szakterületből álló csapatra, mivel szükség lehet különböző kezelési technikákra, például:
- A növekedési hormon használata: gyermekeknél általában a növekedés serkentésére használják, képesek elkerülni az alacsony termetet és javítani az izomerőt;
- Táplálkozási konzultációk: segít az éhségimpulzusok ellenőrzésében és javítja az izmok fejlődését, biztosítva a szükséges tápanyagokat;
- Nemi hormonterápia: akkor alkalmazzák, ha késik a gyermek nemi szerveinek fejlődése;
- Pszichoterápia: segít ellenőrizni a gyermek viselkedésének változásait, valamint megakadályozni az éhségimpulzusokat;
- Beszédterápia: Ez a terápia lehetővé teszi bizonyos előrelépéseket az egyének nyelvével és kommunikációs formáival kapcsolatban.
- A fizikai aktivitás: A testtömeg kiegyensúlyozása és az izmok megerősítése érdekében fontos a gyakori fizikai aktivitás.
- Fizikoterápia: A fizikoterápia javítja az izomtónust, javítja az egyensúlyt és javítja a finom motorikus képességeket.
- Foglalkozásterápia: A foglalkozási terápia nagyobb önállóságot és autonómiát biztosít a Prader-Willi betegek számára a mindennapi tevékenységekben.
- Pszichológiai támogatás: A pszichológiai támogatás fontos, hogy eligazítsa az egyént és családját a rögeszmés-kényszeres viselkedés és a hangulati rendellenességek kezelésében.
A terápia számos más formája is alkalmazható, amelyeket általában a gyermekorvos javasol, miután megfigyelte az egyes gyermekek jellemzőit és viselkedését.