Mi a vegetatív állapot, ha van gyógyulása és tünetei
Tartalom
- A vegetatív állapot tünetei
- Mi a különbség a kómától
- A vegetatív állapot gyógyítható?
- A vegetatív állapot fő okai
- Hogyan történik a kezelés
A vegetatív állapot akkor következik be, amikor az ember ébren van, de nincs tudatában, és semmiféle önkéntes mozgása nincs, ezért nem tudja megérteni vagy kölcsönhatásba lépni a körülötte zajló eseményekkel. Így, bár a vegetatív állapotban lévő ember számára szokásos kinyitni a szemét, ez általában csak a test önkéntelen reakciója, amelyet nem a saját akarata irányít.
Ez az állapot általában akkor jelentkezik, amikor az agy működése jelentősen csökken, ami csak az önkéntelen mozgások, például a légzés és a szívverés fenntartására elegendő. Így bár a külső ingerek, például a hangok, továbbra is eljutnak az agyig, az illető nem tudja értelmezni őket, ezért nincs reakciója.
A vegetatív állapot gyakoribb azoknál az embereknél, akik átfogó agykárosodást szenvedtek, például súlyosabb fejfújás, agydaganat vagy stroke esetén.
A vegetatív állapot tünetei
Amellett, hogy nincs tudatában és képtelen interakcióba lépni azzal, ami körülveszi, a vegetatív állapotú személy más jeleket is mutathat, például:
- Nyissa ki és csukja be a szemét a nap folyamán;
- Lassú szemmozgások;
- Rágni vagy lenyelni, étkezés közben nem;
- Kicsi hangokat vagy nyögéseket produkálni;
- Összehúzza az izmait, ha nagyon erős hangot hall, vagy ha bőrfájdalmai vannak;
- Könnytermelés.
Ez a fajta mozgás az emberi test primitív reakciói miatt következik be, de ezeket gyakran összekeverik az önkéntes mozgások, különösen az érintett személy hozzátartozói, ami ahhoz a meggyőződéshez vezethet, hogy az illető eszméletét szerezte, és már nincs a vegetatív állapot.
Mi a különbség a kómától
A kóma és a vegetatív állapot közötti fő különbség az, hogy a kómában az ember nem tűnik ébren, ezért nincs nyitva a szem vagy olyan akaratlan mozgás, mint ásítás, mosolygás vagy apró hangok.
Tudjon meg többet a kómáról és arról, hogy mi történik a kómában lévő emberrel.
A vegetatív állapot gyógyítható?
Bizonyos esetekben a vegetatív állapot gyógyítható, különösen akkor, ha kevesebb, mint egy hónapig tart, és visszafordítható oka van, például mérgezés, vagy kevesebb, mint 12 hónap, ha például ütés miatt történik. Ha azonban a vegetatív állapotot agykárosodás vagy oxigénhiány okozza, a gyógyulás nehezebb lehet, és nem is érhető el.
Ha a vegetatív állapot több mint 6 hónapig tart, általában tartós vagy állandó vegetatív állapotnak tekintik, és minél több idő telik el, annál kisebb az esélye a gyógyulásnak. Ezenkívül 6 hónap elteltével, még akkor is, ha az ember felépül, nagyon valószínű, hogy súlyos következményei lesznek, például beszélési, járási vagy megértési nehézségek.
A vegetatív állapot fő okai
A vegetatív állapot okai általában sérülésekhez vagy az agy működésében bekövetkező változásokhoz kapcsolódnak, amelyek közül a legfontosabbak:
- Erős fejtörések;
- Súlyos balesetek vagy esések;
- Agyvérzés;
- Aneurysma vagy stroke;
- Agydaganat.
Ezenkívül a neurodegeneratív betegségek, mint például az Alzheimer-kór, szintén zavarhatják az agy normális működését, ezért bár ritkábban fordulnak elő, a vegetatív állapot alapjába is tartozhatnak.
Hogyan történik a kezelés
A vegetatív állapotra nincs specifikus kezelés, ezért a kezelést mindig igazítani kell az egyes személyek által okozott tünetek típusához, valamint azokhoz az okokhoz, amelyek a vegetatív állapot eredeténél voltak. Tehát, ha vannak agyi vérzések, akkor ezeket például le kell állítani.
Ezen túlmenően, mivel a vegetatív állapotban lévő személy nem képes napi tevékenységeket végezni, például fürdőzni vagy étkezni, ezért ajánlott kórházban maradnia, hogy az étel közvetlenül a vénába kerüljön, így elkerülése, alultápláltság, és így a higiéniai ellátás naponta történik.
Bizonyos esetekben, különösen akkor, ha nagy a valószínűsége annak, hogy a személy felépül, az orvos azt is tanácsolhatja, hogy végezzen passzív fizikoterápiát, amelynek során a gyógytornász rendszeresen mozgatja a beteg karjait és lábait, hogy megakadályozza az izmok leromlását és fenntartsa a izmok funkcionális ízületek.