Szembenézni az Igazsággal

Tartalom

• Vélemény a következőhöz:

Sosem voltam "kövér" gyerek, de emlékszem, hogy jó 10 kilóval többet nyomtam, mint az osztálytársaim. Soha nem sportoltam, és gyakran használtam ételt a kellemetlen érzések és érzelmek csillapítására. Minden édesnek, sültnek vagy keményítőnek érzéstelenítő hatása volt, nyugodtabbnak, boldogabbnak és kevésbé idegesnek éreztem magam evés után. Végül a túlevés súlygyarapodáshoz vezetett, ami nyomorultul és reménytelenül éreztem magam.

12 évesen kezdtem az első diétát, és mire elértem a tizenévesemet, számtalan diétát, étvágycsökkentőt és hashajtót kipróbáltam sikertelenül. A tökéletes test keresése vette át az életemet. Csak a külsőmre és a súlyomra gondoltam, és megőrültem a családomat és a barátaimat a megszállottságomtól.

Mire betöltöttem a 19-et, 175 fontot nyomtam, és rájöttem, hogy belefáradtam a súlyommal való küzdelembe. Jobban akartam ép és egészséges lenni, mint sovány. Szüleim segítségével beléptem egy étkezési rendellenességek kezelési programjába, és lassan elkezdtem megtanulni az étkezési szokásaim ellenőrzéséhez szükséges eszközöket.

A kezelés során láttam egy terapeutát, aki segített megérteni a negatív énképemet. Megtanultam, hogy más tevékenységek, például az érzéseimről való beszéd és a naplóban való írás, sokkal hatékonyabb és egészségesebb módja az érzelmeim kezelésének, mint a túlevés. Több év alatt lassan felváltottam a múltból származó romboló viselkedésemet egészségesebb szokásokkal.

Kezelésem részeként megtanultam, hogy fontos az evés, mint üzemanyagforrás a testem számára, nem pedig érzelmi gyógymód. Elkezdtem mérsékelten adagolni egészségesebb ételeket, például gyümölcsöket és zöldségeket. Rájöttem, hogy amikor jobban ettem, jobban éreztem magam.

Elkezdtem gyakorolni is, ami eleinte csak gyaloglás volt, ahelyett, hogy amikor csak tudtam, vezetés helyett. Hamarosan hosszabb távon és nagyobb sebességgel gyalogoltam, ami segített erősnek és magabiztosnak éreznem magam. Lassan kezdtek fogyni a kilók, de mivel ezúttal ésszerűen csináltam, maradtak. Elkezdtem súlyzós edzéseket, jógát gyakorolni, és még egy jótékonysági maratonon is edzettem, és befejeztem a leukémia kutatására. A következő négy évben évente 10 kilót fogytam, és több mint hat éve fenntartom a fogyásomat.

Visszatekintve rájövök, hogy nemcsak a testem kinézetét változtattam meg, hanem a testről való gondolkodásomat is. Minden nap szánok időt arra, hogy ápoljam magam, és pozitívan gondolkodó emberekkel vegyem körül magam, és olyan emberekkel, akik azért értékelnek, amilyen vagyok, és nem azért, ahogy kinézek. Nem a testem hibáira koncentrálok, és nem akarok változtatni rajta. Ehelyett megtanultam szeretni minden izmot és ívet. Nem vagyok sovány, de az a fitt, boldog, görbült lány vagyok, akinek szántam.

Vélemény a következőhöz: