A 30 -as éveimben beleszerettem a versenyképes ugrókötélbe

Tartalom

• Vélemény a következőhöz:

32 éves voltam, mielőtt felemeltem egy ugrókötelet, de azonnal beakadtam. Imádtam azt az érzést, ahogy pumpáltam a house zenémet és ugrálok 60-90 percig. Hamarosan elkezdtem részt venni az ESPN-en látható ugrókötél-versenyeken-még azután is, hogy szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nálam.

2015-ben beneveztem az Arnold Classic-ra, az első nemzetközi versenyemre-ez a Super Bowl az ugrókötelezőknek. De 48 évesen 17-21 évesekkel versenyeztem, mert nem volt más ugró az én korosztályomban. Azok a pillantások, amiket akkor kaptam, amikor elfoglaltam a helyemet a sportkomplexumban azon az izgalmas madridi napon – szinte hallani lehetett, ahogy azt gondolják: "Mit keres itt az öregember?" Nem hittem, hogy van esélyem. (Kapcsolódó: Miért érdemes elkezdeni magára gondolni, mint sportolóra?)

A 30 másodperces gyorsugrásokat egy fogantyú elvesztése után is átvészeltem, és a második versenyszámnál, a dupla-aláfutásnál (amiben ugrásonként kétszer megy át a kötél) a tömeg az oldalamon állt. Hallottam, hogy valaki azt mondja: "Menj, lány! Tedd meg a nagy lányokért!" A hangos éljenzésüket tüzelőanyagként használtam, hogy átvészeljem a következő két fárasztó eseményt: az egy perces átváltásokat és a három perces gyors ugrásokat. A lábam és a testem kásásnak tűnt az utolsó crossover páros esemény után. (Kapcsolódóan: Ez a zsírégető ugrókötél edzés komoly kalóriákat éget el)

A díjátadón irreális érzés volt újra és újra hallani a nevemet: négy aranyat és egy ezüstöt nyertem. (Az érmek a 31 év feletti korosztályomnak szóltak, de a pontszámaim alapján a legtöbb versenyszámban második lettem volna a 17-21 évesek ellen.) A "gyerekek", akikkel éppen versenyeztem, fel-alá ugráltak. nekem. Miközben gyűjtöttem az érmeimet, kimondtam: "Nem a kor vagy a méret a lényeg, hanem az akaratod és a képességed."

Vélemény a következőhöz: