Mi a PDD-NOS?

Tartalom

• Mi a PDD-NOS?
• PDD-NOS és Asperger-szindróma
• Melyek a PDD-NOS tünetei?
• Melyek a PDD-NOS vagy az autizmus kockázati tényezői?
• Hogyan diagnosztizálják a PDD-NOS-t?
• Hogyan kezelik a PDD-NOS-t?
• Mi a kilátás valakire, aki PDD-NOS-sel rendelkezik?
• Elvihető

A PDD-NOS vagy az átható fejlődési rendellenesség - amelyet másként nem határozunk meg - az autizmusdiagnosztika öt kategóriájának egyike volt.

A múltban a PDD-NOS diagnosztizálására került sor, ha egy személynél megállapítást nyert, hogy valamilyen autizmus tünete van, de nem teljesítette a diagnosztikai kritériumokat az olyan állapotok esetében, mint például autista rendellenesség és Asperger-szindróma.

Mi a PDD-NOS?

2013 előtt a PDD-NOS egyike volt az öt diagnózisnak, amelyek szerepelnek a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, negyedik kiadás, szöveges változat (DSM-IV-TR), 2000-ben.

A PDD-NOS-t akkor diagnosztizálták, amikor az egyénnek csökkent a szociális készségei, nem volt képes sikeresen együttműködni más emberekkel, problémák voltak a verbális vagy nonverbális kommunikációval, vagy sztereotípiás viselkedés, érdekek és tevékenységek.

A PDD-NOS csak azokra az emberekre vonatkozik, akik nem rendelkeztek a következő diagnózisokkal:

• specifikus pervazív fejlődési rendellenesség
• skizofrénia
• skizotípusos személyiségzavar
• elkerülő személyiségzavar

A PDD-NOS tartalmazta az atipikus autizmus diagnosztizálását is, amelyet akkor alkalmaztak, amikor az egyén tünetei nem felelnek meg az autista rendellenesség diagnosztizálásának teljes kritériumának, sem azért, mert a tünetek megjelentek, akár idősebb korban diagnosztizálták, nem voltak a tipikus az autizmus tünetei, vagy mindkettő.

2013-ban az American Psychiatric Association frissítette a DSM-et ötödik kiadására. Ezzel a változással az „átható fejlődési rendellenességek” teljes kategóriája megszűnt, és a PDD-NOS diagnózist már nem használták.

Ehelyett ezeket a rendellenességeket az autizmus spektrum rendellenesség diagnosztizálása alá helyezték a „neurodevelopmental betegségek” kategóriába.

Olvassa tovább, hogy többet tudjon meg arról, hogy mi volt a PDD-NOS, mit mond a jelenlegi diagnosztikai kritériumok, és hogyan diagnosztizálják és kezelik a betegséget ma.

PDD-NOS és Asperger-szindróma

Korábban a DSM-4 öt külön kategóriába osztotta az autizmust. Ezek voltak:

• autista rendellenesség
• Rett rendellenessége
• Asperger-szindróma
• gyermekkori szétesési zavar
• pervazív fejlődési rendellenesség-NOS (PDD-NOS)

A PDD-NOS diagnosztizálását be lehet adni olyan személynek, akinek enyhe vagy jól működő tünetei vannak, amelyek nem feleltek meg az Asperger-diagnózis összes kritériumának. Hasonlóképpen, ezt a diagnózist azoknak is lehet adni, akik nem teljesítették a Rett-rendellenesség összes szükséges diagnosztikai kritériumát.

A DSM-5-ben ezeket a feltételeket most egyetlen diagnosztikai címkén csoportosítják: autizmus spektrum zavar (ASD).

Melyek a PDD-NOS tünetei?

Korábban az embereket diagnosztizálták a PDD-NOS-sel, amikor az „átterjedő fejlődési rendellenesség” kategóriában nem voltak olyan tünetek, amelyek összhangban állnak más feltételekkel.

A pervazív fejlődési rendellenességek tünetei a következők:

• a nyelv használatával és megértésével kapcsolatos problémák
• nehézségek az emberekkel kapcsolatban
• szokatlan játék játékokkal
• a rutin változásaival kapcsolatos problémák
• ismétlődő mozdulatok vagy viselkedés

A DSM-5-ben a PDD-NOS és más autizmus kategóriák tünetei megszilárdultak. 2013 óta az ASD tünetei most két kategóriába sorolhatók, ideértve a következőket:

• a kommunikáció és az interakció hiányosságai
• korlátozott vagy ismétlődő mozgások

Az autizmus spektrum rendellenességgel rendelkezőket ezen tünetek súlyossága alapján értékelik, és a súlyosságot az egyes kategóriákban szükséges támogatási szint alapján határozzák meg. A kategóriák egyedi tünetekkel rendelkeznek.

Társadalmi kommunikáció és interakció tünetei tartalmazhat például:

• nehezen tud beszélgetést kezdeményezni vagy fenntartani
• rossz érintkezés vagy egyáltalán nem
• nehezen tudja kifejezni az érzéseit vagy érzelmeit, vagy nem érti meg mások érzéseit
• nem értik a nonverbális jelzéseket, például arckifejezéseket, gesztusokat vagy testtartásokat
• lassan reagál, ha valaki felhívja a nevét, vagy megpróbálja felhívni a figyelmüket

Korlátozó vagy ismétlődő viselkedési tünetek lehetnek például:

• ismétlődő viselkedés, például előre-hátra rázás vagy meghatározott szavak vagy kifejezések megismétlése
• egy speciális rutin fenntartása, és ideges lesz, amikor még enyhe változások is bekövetkeznek benne
• nagyobb vagy kevésbé érzékenyek az érzékszervi stimulációra, például zajok vagy fények
• intenzív, nagyon koncentrált érdeklődés egy adott tárgy vagy téma iránt
• speciális élelmezési preferenciák kialakítása vagy bizonyos ételek megtagadása

Az ASD diagnosztizálásakor az egészségügyi szakemberek a két kategória egy-három skáláján értékelik az egyénnek a napi működéséhez szükséges támogatási szintet.

Azt is meg kell határozniuk, hogy a tünetek kapcsolódnak-e a következőkhöz:

• szellemi károsodás
• nyelvi zavar
• ismert egészségügyi vagy genetikai állapot vagy környezeti tényező
• egy másik idegrendszeri fejlődési, mentális vagy viselkedési rendellenesség
• catatonia

Melyek a PDD-NOS vagy az autizmus kockázati tényezői?

Az ASD nagyon összetett állapot, és nem minden oka ismert. Általában egyetértett abban, hogy a genetikai és környezeti tényezők kombinációja valószínűleg szerepet játszik a betegség okozásában.

Genetikai szempontból a mutációk hozzájárulhatnak a tényezőkhöz, de a tudomány jelenleg nem meggyőző erről. Az autizmus spektrum zavarát gyakran genetikailag heterogénnek nevezik (vagyis annak számos oka lehet).

Ezenkívül az ASD bizonyos genetikai rendellenességekkel, például törékeny X-szindrómával vagy Rett-szindrómával társulhat.

A lehetséges genetikai okokhoz hasonlóan a kutatók továbbra is vizsgálják az ASD lehetséges környezeti okait és egyéb kockázati tényezőit. Néhány példa a vizsgált témákra:

• vírusos fertőzések
• a terhesség alatt alkalmazott gyógyszerek
• környezeti szennyező anyagok.

Az ASD kockázati tényezői jelenleg a következők lehetnek:

• testvére ASD-vel
• nem - a fiúk nagyobb valószínűséggel alakulnak ki ASD, mint a lányok
• idősebb szülőkkel
• nagyon korai vagy alacsony születési súlyú
• genetikai állapotuk van, például törékeny X-szindróma vagy Rett-szindróma

Egyesek attól tartanak, hogy az ASD összefügghet a gyermekkori oltásokkal. Mint ilyen, ez évek óta nagyon nehéz tanulmányi terület. A kutatások azonban nem találtak kapcsolatot az oltások vagy azok alkotóelemei és az ASD kialakulása között.

Hogyan diagnosztizálják a PDD-NOS-t?

Mivel a PDD-NOS nem szerepel a DSM-5-ben, ezt valószínűleg nem fogja diagnosztizálni egy korszerű orvos. Inkább azok, akik egyszer PDD-NOS diagnózist kaptak, most valószínűleg ASD diagnózist és súlyossági besorolást kapnak.

A gyermekeknek rendszeres fejlesztési szűréseket kell kapniuk minden rutin wellness-ellenőrzés részeként.

Ezen átvilágítások során az orvos kérdéseket tesz fel gyermeke fejlõdésével kapcsolatban, és felméri, hogy a gyermek miként kommunikál, mozog és viselkedik.

Ezen túlmenően az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia (AAP) azt javasolja, hogy minden gyermeket vizsgáljanak kifejezetten ASD szempontjából 18 és 24 hónapos kor között.

Ha észlelnek valamely lehetséges fejlődési probléma jeleit, kérnek egy második átfogóbb szűrést. Ezt a szűrést maguk is elvégezhetik, vagy szakemberhez fordulhatnak, például fejlesztési gyermekgyógyászhoz vagy gyermekneurológushoz.

Az ASD diagnosztizálható idősebb gyermekekben, serdülőkben és felnőttekben is, az alapellátási orvos vagy az ASD-re szakosodott személy értékelése alapján.

Hogyan kezelik a PDD-NOS-t?

Különféle kezelések állnak rendelkezésre az ASD számára, beleértve a PDD-NOS-t is.

Az alábbiakban röviden áttekintjük néhányat:

• Alkalmazott viselkedési elemzés (ABA). Az ABA többféle típusa létezik. Alapjában véve az ABA a pozitív viselkedés megerősítésével foglalkozik, miközben elriasztja a negatív magatartást.
• Beszéd- vagy nyelvterápia. Az ilyen típusú kezelés segíthet a nyelv vagy a kommunikáció hiányában.
• Foglalkozási vagy fizikai terápia. Ezek segíthetnek a koordinációs kérdésekben, valamint a napi feladatok tanulásában, például a felöltöztetés és a fürdés.
• Gyógyszereket. Nincsenek gyógyszerek az ASD közvetlen kezelésére. Az ASD-vel azonban más betegségek, például szorongás és depresszió is előfordulhatnak. A gyógyszerek segíthetnek ezen állapotok kezelésében.
• Kognitív viselkedésterápia. A kognitív viselkedésterápia segíthet az ASD-ben szenvedő embereknek szorongással, depresszióval vagy más esetleges pszichológiai kihívások kezelésében.
• Étrendi változások. Ide tartoznak például a glutén- vagy kazeinmentes diéták vagy a vitamin- vagy probiotikus kiegészítők használata. Jelenleg ezek többsége nem bizonyította bizonyított előnyét, ezért gyermeke étrendjének megváltoztatása előtt beszéljen gyermekorvosával.
• Alternatív vagy kiegészítő terápiák. Ezek többféle dolgot magukban foglalhatnak, mint például zeneterápia, masszázsterápia és gyógynövény. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a terápiáknak a hatékonyságáról nincs sok kutatás, másoknak azonban hatástalannak bizonyultak. Ezen terápiák némelyike ​​jelentős kockázattal járhat, ezért mielőtt elkezdené, beszéljen orvosával.

Mi a kilátás valakire, aki PDD-NOS-sel rendelkezik?

Az ASD jelenleg nem gyógyítható. Fontos azonban a korai diagnosztizálás és a kezelés gyorsabb megkezdése.

Ez biztosítja, hogy az ASD-s emberek megkapják a szükséges segítséget, és megkapják az ahhoz szükséges eszközöket, hogy megtanulják a környezetükben való működést.

Két ASD-s ember nem azonos. A kilátások a jelenlévő tünetektől és súlyosságuktól függhetnek. Orvosa szorosan együttműködik veled, hogy elkészítse az Ön vagy gyermeke számára megfelelő kezelési tervet.

Elvihető

A PDD-NOS volt a DSM-4-ben megtalálható pervazív fejlődési rendellenességek egyik kategóriája. Olyan tüneteket tartalmazott, amelyek az egyént az autizmus spektrumába helyezték, de nem voltak összhangban a PDD más kategóriáival, amelyeket a DSM e verziójában találtak.

2013-tól a PDD-NOS már nem diagnózis. Ehelyett szerepel az autizmus spektrum zavar (ASD) esernyő-diagnosztikájában.

Az ASD-t általában kisgyermekeknél diagnosztizálják, de idősebb egyéneknél is. Az ASD-ben szenvedő betegek számára számos lehetséges kezelési lehetőség áll rendelkezésre. Közülük sokan a jobb társadalmi és kommunikációs készségek előmozdítására és a negatív viselkedés csökkentésére összpontosítanak.

Minden ASD-s ember különbözik. A kezelési terv meghozatalakor orvosával együtt fog dolgozni, hogy meghatározza az Ön vagy gyermeke számára az optimális kezelési folyamatot.