Mi és hogyan kezelhető a Kienbock-betegség

Tartalom

• Hogyan lehet enyhíteni a tüneteket
• 1. A csukló immobilizálása
• 2. Gyulladáscsökkentő szerek
• 3. Fizioterápia és nyújtó gyakorlatok
• 4. Műtét
• A diagnózis megerősítése

A Kienbock-kór olyan állapot, amikor a csuklót alkotó kis csontok egyike, a holdcsont, nem kapja meg a szükséges mennyiségű vért, ezért romlani kezd, állandó fájdalmat okozva a csuklóban, és nehézséget okozva a kéz mozgatásában vagy bezárásában. , például.

Ez a változás bármely életkorban megjelenhet, azonban gyakoribb 20 és 40 év között, és ritkán érinti mindkét ökölt egyszerre.

Habár a Kienbock-kórra nincs végleges gyógymód, a csontra nehezedő nyomás enyhítésére és a tünetek enyhítésére bizonyos kezelési formák, például műtét vagy gyógyszerek alkalmazása alkalmazható.

Hogyan lehet enyhíteni a tüneteket

A Kienbock-kór kezelését csak a csukló mozgásával járó fájdalom és nehézségek enyhítésére végzik, mivel a csont keringésének növekedését nagyon nehéz elérni. Ehhez számos kezelési forma létezik, amelyet egy ortopédnek értékelnie kell a betegség fejlettségi fokának és a tünetek intenzitásának megfelelően.

A kezelés leggyakrabban alkalmazott formái közé tartozik:

1. A csukló immobilizálása

A Kienbock-betegség sok esete csak a csukló immobilizálásával javulhat, mivel így a csont kevésbé terhelt, így csökkenhet a gyulladás és a nyomás a helyszínen.

A csukló immobilizálásához az orvos általában gipszet rak a kezére, amelyet legalább 2 vagy 3 hétig kell tartani.

2. Gyulladáscsökkentő szerek

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek, például az aszpirin vagy az ibuprofen alkalmazása az egyik első módja ennek a problémának a kezelésére, és általában úgy működik, hogy enyhíti a szemhéjcsont körüli szövetek duzzadását, csökkenti a nyomást és enyhíti a fájdalmat.

3. Fizioterápia és nyújtó gyakorlatok

Néhány csukló nyújtási gyakorlat segíthet enyhíteni az izmokat a csontokon, enyhíti a fájdalmat és nagyobb mozgásszabadságot enged.

Ezeket a gyakorlatokat általában fizikoterápiás foglalkozások alatt lehet elvégezni, de otthon is edzhetők gyógytornász útmutatása után. Íme néhány csukló nyújtás, amely segíthet a fájdalom enyhítésében.

4. Műtét

A sebészeti kezelést általában a Kienbock-kór előrehaladottabb eseteinek tartják fenn, amikor a tünetek nem javulnak a fent jelzett kezelési formákkal.

A műtét típusa személytől és az adott problémától függően változik, beleértve:

• A csuklóízület csontjainak áthelyezése: ha a kar egyik csontja valamivel rövidebb, az orvos behelyezhet egy kis csontgraftot, vagy eltávolíthat egy darabot a hosszabb csontból az ízület egyensúlyának megteremtése és a szemhéjcsontra nehezedő nyomás csökkentése érdekében, enyhítve a tüneteket;
• A szemhéjcsont eltávolítása: ha a szemhéjcsont nagyon megromlott, az ortopéd úgy dönthet, hogy teljesen eltávolítja a csontot. Ezekben az esetekben azonban el kell távolítani az oldalán lévő két csontot is, ami megszünteti a fájdalmat, de csökkentheti a csukló mozgási tartományát;
• A csuklócsontok összeolvadása: Bizonyos esetekben a kezelési lehetőség a csukló csontjainak összeragasztásából áll, annak érdekében, hogy egyetlen csont alakuljon ki, amely vérkeringést kap a többi elválasztott csontból, enyhítve minden tünetet.

Ezenkívül a műtét a betegség egyik korai szakaszában is alkalmazható, hogy megpróbálja irányítani a véráramlást a szemhéjcsontba. Ebben a technikában az orvos eltávolít egy másik csont egy darabját, amely vért kap, és a félhomályos csonthoz tapad, lehetővé téve azt is, hogy a vér öntözze. Ez a technika azonban nem minden esetben lehetséges, és nem biztos, hogy kielégítő eredményeket mutat a műtét után.

A diagnózis megerősítése

A Kienbock-kór okozta fájdalmat gyakran összekeverik a carpalis alagút szindrómájával, ezért tanácsos ortopéd szakorvoshoz fordulni a diagnózis megerősítéséhez és a megfelelő kezelés megkezdéséhez.

A diagnózis felállításához az orvos rendelhet diagnosztikai vizsgálatokat, például csukló röntgenfelvételt és MRI-t. Ezek a tesztek megkönnyítik a probléma kialakulásának mértékét is:

• 1. szakasz: ebben a fázisban a röntgenfelvétel általában normális, de az MRI a csont keringésének hiányát jelzi;
• 2. szakasz: a szemhéjcsont a keringés hiánya miatt egyre nehezebbé válik, ezért röntgenfelvételen fehérebb színűnek tűnik, mint a többi csuklócsont;
• 3. szakasz: ebben a szakaszban a csont törni kezd, ezért a vizsgálatok megmutathatják a különféle darabokat a csont helyén, és megváltoztathatják a környező csontok helyzetét;
• 4. szakasz: ez a legfejlettebb szakasz, ahol a félholdas csontok darabjai a környező csontok romlását okozzák, ízületi gyulladást okozva a csuklóban.

A betegség előrehaladtával a csukló fájdalma intenzívebbé válik, és a mozgások nehezebbé válnak. Így annak ismerete, melyik szakasz lehetővé teszi az orvos számára a legmegfelelőbb kezelési lehetőség kiválasztását.